9.rész
Sziasztok Emberek! Először is bocsánat a késésért. Másodszor köszönöm szépen az oldalmegjelenítéseket! De mostmár lépjük át a 210et. Harmadszor még mindig várom a kommit. De nem is untatlak titeket tovább itt van az új rész remélem tetszeni fog!
Egész úton a cipőmet néztem és egymáshoz ütögettem mintha az olyan érdekes lett volna. Egész idő alatt Niallon járt az eszem. Nem is értem miért parázok ennyire hisz nem is járunk, holnap lesz ugyan az első randink de akkor is. Teljesen megkavart ez a srác. Egy kezet éreztem meg a vállamon majd egy ismerős hangot.
-Ne aggódj tetszeni fogsz neki.-mintha tudta volna hogy pár perce min kattogott az agyam. Egy mosolyt küldtem felé.-Figyelj szeretnék bocsánatot kérni améirt olyan bunkó voltam veled délelőtt.-szabadkozott. Közben pedig a kezemet az övéi közé zárta.
-Semmi baj, és ami azt illeti én sem voltam valami kedves. Meg tudnál nekem bocsátani.-ültem kicsit közelebb Lolhoz, és tekintetemet az övébe forrasztottam.
-Ez nem kérdés. Óóó úgy szeretlek te ütődött. Na gyere ide had öleljelek meg.-úgy szorítottuk egymást mintha ez lenne az utolsó dolog amit az életünkben csinálhatunk. Adtam egy puszit az arcára majd nevetve elváltunk. Az út hátralévő részét beszélgetéssel töltöttük. Nagy vonalakban elmondtuk egymásnak hogy mi történt velük mikor a fiúkkal voltunk.
-Tudtam hogy elszöktél.-vágott közbe Lol.
-A megvilágásodás öröme.-kontráztam.
-Hát igen ez vagyok én.-majd bevágott egy nagymenő fejet, mire mindkettőnkből kitört a röhögés. Mikor már fuldokoltunk a röhögéstől Dani közbeszólt.
-Lányok örülök hogy gyakoroljátok a fotókra a mosolygást de most már ideje lenne visszavenni egy kicsit visszavenni mert megérkeztünk.-az utolsó szóra mind a ketten felnéztünk és azonnal lefagyott az arcunkól a mosoly.
-Ideje kiszállni.-szólt Eleanor mert teljesen lefagytunk, épp hogy csak levegőt vettünk.-Lányok ne aggódjatok. Liz, Niallnál jobb párt egy ilyen eseményre nem tudnék elképzelni, bár jó ha odafigyelsz rá, mert néha hajlamos kicsit többet inni a kelleténél. Lol, téged ahogy megismertelek, egyből tudtam kersve sem lehetne jobbat találni nálad Harry mellé.-erre a barátnőm kicsit elpirosodott.-Neked csak egyet tudok mondani Harryhez. Sok sikert hozzá.-majd bíztatóan megsimogatta barátnőm karját. Egyszer csak egy hangot hallotunk a hátunk mögül.
-Hát ez fájt Eleanor. Mégis mit akarsz ezzel mondani?-vonta kérdőre a sértődött hang Eleanort.
Hátrafordultunk mert ez a hang ismerősen csengett. Mély férfias hang volt tele pimaszsággal. Ahogy gondoltuk ott álltak előttünk teljes harcidíszben ,mindenki mosolygott, bár a göndörke arcát tettetett értetlenség birtokolta. Mögötte megláttam őt. Szőke fürtjei rendezetten álltak a feje tetején, tengerkék szemei csak ugy csillogtak, szájára kiült az a jellegzetes mosolya mikor láttam ahogyan végigmér. Ettől éreztem ahogyan az arcom a tűz martaléka lesz. Gyorsan lesütöttem a szememet, és éreztem ahogy a szívem a megszokottnál gyorsabban kezd el kalimpálni a mellkasomban. Ahogy a földet pásztáztam megláttam magam előtt két fekete ünnepi cipőt. Felnéztem és szembetaláltam magamat Vele. Reflexből beharaptam az alsó ajkamat, és fél szemmel gyorsan végigmértem a testét. Hogy lehet valaki ilyen tökéletes?
-Szia.-köszöntem-Nagyon szép smoking.-mosolyogtam rá hogy oldjam a feszültséget közöttünk.
Nem válaszol nem tudtam mit kéne csinálnom mikor végre szavak hagyták el a száját.
-Szép lett a hajad. Így jobban tetszik mint az előző. És a ruha...egyszerűen fantasztikus. Viszont te csodálatos és gyönyörű vagy mind ezekkel mind ezek nélkül.-közben szemei fogva tartották az enyémet. Teljeset lefagytam, nem tudtam mit mondani. Még egy fiú sem mondott nekem ilyen szépeket. Persze apán kívül. Teljesen meghatódtam. Fogalmazzunk úgy hogy ettől a 3 mondattól kisebb sokkot kaptam.
-Öhm..-nyögdécseltem-köszönöm.-majd magam sem tudom miért egy gyors puszit nyomtam az arcára.
-Figyelem emberek indulni kéne. Ti tényleg ennyire elmerültetek egymásban? Már 2 perce itt szólongatlak titeket hogy érdemes lenne elindulni mert le fogjuk késni a belépőnket.-szólt ránk erélyesen Lou.
-Nyugodj már meg drágám, nem látod csak szerelmesek. Hagyd inkább békén őket és gyere.-karolt bele Louisba a barátnője és arrébb húzta.
-Gyere induljunk.-mondta lágy hangján Niall.
-Oké.-majd szép lassan ballagtunk egymás mellett a vörösszőnyeg felé.
Útközben éreztem ahogy a mellettem sétáló fiú keze hozzáér az enyémhez majd egymásba fonja ujjainkat. Félő tekintettel felém fordult, mire rámosolyogtam, ő pedig viszonozta. Egy cseppett sem zavart hogy megfogta a kezemet. Sőt, örültem hogy valaki foglalkozik velem. Ahogy egyre közeledtünk a vörösszőnyeg felé úgy nőtt a hangerő és ezzel együtt a szívem dobogásának üteme.
-Ne izgulj, nem olyan rossz. Csak egyet kérek...ne vakulj meg.-viccelődött szőke barátom.
-Kösz ezzel nagyon megnyugtattál.-fintorogtam.
-Szívesen részben ezért is vagyok.-mosolygott az 1000 wattos mosolyával.
-Oké ti jöttök.-szólt oda az egyik rendező.
Ahogy kiléptünk a rivaldafénybe egy csomó fotóssal találtuk szemben magunkat. Próbáltam mosolyogni, de a meglepettségtől csak kényszermosolyt tudtam az arcomra erőltetni. Még jó hogy Niall átkarolta a derekamat mert különben összeestem volna. Az adrenalinszintem az egeket verdeste. Mikor elkezdtek kattogni a gépek rájöttem hogy Niall miért mondta azt hogy próbáljak meg nem megvakulni. Nem tudom hány percig álltunk a paparazzik előtt de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Mikor láttam hogy Liamék elkezdtek integetni és elindultak a hatalmas épületbe ahonnan szólt a zene egy óriási kő esett le a szívemről. Már a végén kicsit sietősre vettem mert elakartam tűnni a tömeg elől és persze húztam magammal Niallt is. Ha ilyen híresnek lenni kösz inkább kihagyom, bár vannak előnyei is. Mint például ez a jótékonyság.
-Hé, hé nyugi már bennt vagyunk. Ilyen rossz volt?-kérdezte majd szorosan magához szorított.
-Nem csak már elegem volt a vakukból. Amúgy te is látod azokat a fehér pöttyöket a levegőben?-kérdeztem fancsali képpel.
-Nem, én már megszoktam, 2 év után te is megfogod szokni.-mosolygott majd bevezetett a terembe ahol elfoglaltuk a helyünket, vagyis csak mi lányok, mert a fiúk elmentek átöltözni mert ell kell énekelniük a One Way Or Another-t. Csak én nem tudtam arról hogy most fel fognak lépni?
-Lol. te tudtad hogy fellépnek?-kérdeztem.
-Nem én sem tudtam de várható volt.-mosolygott.-Legyünk büszkék hogy ilyen aranyos és segítőkész pasiaink vannak.
-Hát ami azt illeti Niall nem teljesen....a pasim.-mondtam lehajtott fejjel és közben a ruhám szélét birizgáltam.
-Hogy hogy nem? Hisz kézen fogva jöttetek meg valamit susmorogtatok plussz ölelkeztetek. Meg olyan cukik vagytok együtt.-hadarta barátnőm.
-Hé hé nyugi nem ugy értettem csak még nem hivatalosan, mert még nem volt meg az első randink és az első csókunk sem.
-Akkor megnyugodtam és mikor lesznek meg az elsők?
Hát holnap megyünk randizni a másikat nem tudom, de egy szót se erről. Meg figyelj mert ők jönnek.-figyelmeztettem barátnőmet.
Elsötétedett az egész terem majd a színpadra irányítottak egy fénycsóvát ami megvilágította a konferálót.
-Kedves vendégeink! Mindenkit üdvözlök itt a Red Nose Day jótékonysági bálján! Nagy örömömre szolgál hogy én konferálhatom fel a világ egyik legsikeresebb fiúbandáját. Ezek a fiúk nagyon sokat tettek ezért az alapítványért. Voltak Ghanaban, ellátogattak egy gyermekkorházba, egy szóval ezek a fiuk fantasztikusak. Hölgyeim és uraim a One Direction!!!!!!!-a végét már ordibálta. A lámpák felgyúltak, elindult a zene, majd megjelentek ők is. Ahogy feltűntek elkezdtek össze vissza rohangálni a színpadon. Harry kellemes hangja kezdte a dalt, majd folytak egymásba a szólamok. Egész idő alatt az én szőke herceget néztem.Látszott hogy mennyire bele éli magát, de nem csak ő hanem a többiek is. Láttam ahogy izzadtságcseppek jelentek meg az arcukon. Olyan átéléssel még senkit sem láttam énekelni mint ezt az öt srácot. A végén akkora tapsvihart kaptak hogy csak zengett az épület. Bár szerintem tőlünk kapták a felét. A fiúk zihálva mentek le a színpadról. Nekem sem kellett több azonnal megindultam az öltözőjükhöz, már csak egy gond volt....nem tudom hogy hol vannak. Már a folyosón voltam, de nem tudtam mere induljak el. Végül jobbra indultam és benyitottam az egyik ajtón. De csak a takarítószertár volt az. Tovább indultam. Már a harmadik ajtón nyitottam be amikor valami zajt hallottam egy másik ajtó mögül. Gyorsan odasiettem majd benyitottam. Amit láttam teljesen letaglózott.
-Niall te meg mit csinálsz?-kérdeztem elhaló hangon.
-Öhm...Liz én meg tudom magyarázni. Kérlek adj egy percet!-esedezett.
-Ez a te kis barátnőd?-kérdezte az előbb Niallt faló szőke hajú lány lenéző hangon.
-Te jobb lesz ha azonnal elmész Jessi.-mondta lecsukott szemmel Niall aki még mindig egy helyben állt.-És soha többé nem szeretnélek látni..soha.-mondta és láttam ahogy ökölbe szorul a keze. Közben bennem egyre csak gyülemlett a könny a gyűlölet a csalódottság. A torkomat már folytogatta a sírás. Éreztem a gombócot. A csaj felállt elindult de előtte odament Niallhoz és az arca felé nyúlt, de Niall elkapta a kezét.
-Csak menj el.-mondta szaggatottan.
-Az előbb még élvezted. Na mindegy.-majd gonoszan mosolyogva kiment.
-Most mond meg ez kinek volt? Mert hogy nekem és neked sem az biztos.-kezdtem el egy kicsit magasabb hangnemmel mint ahogy kellett volna.
-Liz teljesen igazad van csak had magyarázzam meg.-jött közelebb.
-Ne gyere közelebb.-figyelmeztettem.-Hogy tehetted ezt?
-Csak egy percet adj.
-Hogy lehettél ilyen? Én biztam benned pedig még nem is járunk és még csak 1 hete ismerlek. És én mégis bíztam benned. Nem is tudom miért még én voltam a hülye hogy bedőltem neked. Hát ez kész...-és már potyogtak is a könnyeim.
-Hm..igazából igazad van. nem is tudom hogy miért töröm magamat végül is nem is járunk. Nem is tudom miért érdekel engem hogy tudd hogy miért történt. Nem is ismerlek teljesen. Lehet csak a hírnév miatt vagy velem. Nem tudom jobban belegondolva nem is számítasz semmit nekem, nem is tudom miért is érdekeltél. Nem számítasz semmit, semmit.-ezzel betelt a pohár. Közelebb léptem hozzá és pofoncsaptam. Sarkon fordultam kiszáguldottam a szobából és egyenesen az ajtó felé haladtam. Beleütköztem pár emberbe, és néhányan utánam is szólak. De csak egy hang volt ismerős. A Zayné. De nem nagyon érdekelt én csak száguldottam. Már kint voltam az utcán amikor nem bírtam tovább. A sírás elvette az erőmet. A földre rogytam és sírtam. Közben éreztem egy óriási lyukat a mellkasomban. Hogy tehette ezt velem? És ha ennyire kiborultam tőle akkor tényleg és visszavonhatatlanul szeretem.....
-Hát ez fájt Eleanor. Mégis mit akarsz ezzel mondani?-vonta kérdőre a sértődött hang Eleanort.
Hátrafordultunk mert ez a hang ismerősen csengett. Mély férfias hang volt tele pimaszsággal. Ahogy gondoltuk ott álltak előttünk teljes harcidíszben ,mindenki mosolygott, bár a göndörke arcát tettetett értetlenség birtokolta. Mögötte megláttam őt. Szőke fürtjei rendezetten álltak a feje tetején, tengerkék szemei csak ugy csillogtak, szájára kiült az a jellegzetes mosolya mikor láttam ahogyan végigmér. Ettől éreztem ahogyan az arcom a tűz martaléka lesz. Gyorsan lesütöttem a szememet, és éreztem ahogy a szívem a megszokottnál gyorsabban kezd el kalimpálni a mellkasomban. Ahogy a földet pásztáztam megláttam magam előtt két fekete ünnepi cipőt. Felnéztem és szembetaláltam magamat Vele. Reflexből beharaptam az alsó ajkamat, és fél szemmel gyorsan végigmértem a testét. Hogy lehet valaki ilyen tökéletes?
-Szia.-köszöntem-Nagyon szép smoking.-mosolyogtam rá hogy oldjam a feszültséget közöttünk.
Nem válaszol nem tudtam mit kéne csinálnom mikor végre szavak hagyták el a száját.
-Szép lett a hajad. Így jobban tetszik mint az előző. És a ruha...egyszerűen fantasztikus. Viszont te csodálatos és gyönyörű vagy mind ezekkel mind ezek nélkül.-közben szemei fogva tartották az enyémet. Teljeset lefagytam, nem tudtam mit mondani. Még egy fiú sem mondott nekem ilyen szépeket. Persze apán kívül. Teljesen meghatódtam. Fogalmazzunk úgy hogy ettől a 3 mondattól kisebb sokkot kaptam.
-Öhm..-nyögdécseltem-köszönöm.-majd magam sem tudom miért egy gyors puszit nyomtam az arcára.
-Figyelem emberek indulni kéne. Ti tényleg ennyire elmerültetek egymásban? Már 2 perce itt szólongatlak titeket hogy érdemes lenne elindulni mert le fogjuk késni a belépőnket.-szólt ránk erélyesen Lou.
-Nyugodj már meg drágám, nem látod csak szerelmesek. Hagyd inkább békén őket és gyere.-karolt bele Louisba a barátnője és arrébb húzta.
-Gyere induljunk.-mondta lágy hangján Niall.
-Oké.-majd szép lassan ballagtunk egymás mellett a vörösszőnyeg felé.
Útközben éreztem ahogy a mellettem sétáló fiú keze hozzáér az enyémhez majd egymásba fonja ujjainkat. Félő tekintettel felém fordult, mire rámosolyogtam, ő pedig viszonozta. Egy cseppett sem zavart hogy megfogta a kezemet. Sőt, örültem hogy valaki foglalkozik velem. Ahogy egyre közeledtünk a vörösszőnyeg felé úgy nőtt a hangerő és ezzel együtt a szívem dobogásának üteme.
-Ne izgulj, nem olyan rossz. Csak egyet kérek...ne vakulj meg.-viccelődött szőke barátom.
-Kösz ezzel nagyon megnyugtattál.-fintorogtam.
-Szívesen részben ezért is vagyok.-mosolygott az 1000 wattos mosolyával.
-Oké ti jöttök.-szólt oda az egyik rendező.
Ahogy kiléptünk a rivaldafénybe egy csomó fotóssal találtuk szemben magunkat. Próbáltam mosolyogni, de a meglepettségtől csak kényszermosolyt tudtam az arcomra erőltetni. Még jó hogy Niall átkarolta a derekamat mert különben összeestem volna. Az adrenalinszintem az egeket verdeste. Mikor elkezdtek kattogni a gépek rájöttem hogy Niall miért mondta azt hogy próbáljak meg nem megvakulni. Nem tudom hány percig álltunk a paparazzik előtt de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Mikor láttam hogy Liamék elkezdtek integetni és elindultak a hatalmas épületbe ahonnan szólt a zene egy óriási kő esett le a szívemről. Már a végén kicsit sietősre vettem mert elakartam tűnni a tömeg elől és persze húztam magammal Niallt is. Ha ilyen híresnek lenni kösz inkább kihagyom, bár vannak előnyei is. Mint például ez a jótékonyság.
-Hé, hé nyugi már bennt vagyunk. Ilyen rossz volt?-kérdezte majd szorosan magához szorított.
-Nem csak már elegem volt a vakukból. Amúgy te is látod azokat a fehér pöttyöket a levegőben?-kérdeztem fancsali képpel.
-Nem, én már megszoktam, 2 év után te is megfogod szokni.-mosolygott majd bevezetett a terembe ahol elfoglaltuk a helyünket, vagyis csak mi lányok, mert a fiúk elmentek átöltözni mert ell kell énekelniük a One Way Or Another-t. Csak én nem tudtam arról hogy most fel fognak lépni?
-Lol. te tudtad hogy fellépnek?-kérdeztem.
-Nem én sem tudtam de várható volt.-mosolygott.-Legyünk büszkék hogy ilyen aranyos és segítőkész pasiaink vannak.
-Hát ami azt illeti Niall nem teljesen....a pasim.-mondtam lehajtott fejjel és közben a ruhám szélét birizgáltam.
-Hogy hogy nem? Hisz kézen fogva jöttetek meg valamit susmorogtatok plussz ölelkeztetek. Meg olyan cukik vagytok együtt.-hadarta barátnőm.
-Hé hé nyugi nem ugy értettem csak még nem hivatalosan, mert még nem volt meg az első randink és az első csókunk sem.
-Akkor megnyugodtam és mikor lesznek meg az elsők?
Hát holnap megyünk randizni a másikat nem tudom, de egy szót se erről. Meg figyelj mert ők jönnek.-figyelmeztettem barátnőmet.
Elsötétedett az egész terem majd a színpadra irányítottak egy fénycsóvát ami megvilágította a konferálót.
-Niall te meg mit csinálsz?-kérdeztem elhaló hangon.
-Öhm...Liz én meg tudom magyarázni. Kérlek adj egy percet!-esedezett.
-Ez a te kis barátnőd?-kérdezte az előbb Niallt faló szőke hajú lány lenéző hangon.
-Te jobb lesz ha azonnal elmész Jessi.-mondta lecsukott szemmel Niall aki még mindig egy helyben állt.-És soha többé nem szeretnélek látni..soha.-mondta és láttam ahogy ökölbe szorul a keze. Közben bennem egyre csak gyülemlett a könny a gyűlölet a csalódottság. A torkomat már folytogatta a sírás. Éreztem a gombócot. A csaj felállt elindult de előtte odament Niallhoz és az arca felé nyúlt, de Niall elkapta a kezét.
-Csak menj el.-mondta szaggatottan.
-Az előbb még élvezted. Na mindegy.-majd gonoszan mosolyogva kiment.
-Most mond meg ez kinek volt? Mert hogy nekem és neked sem az biztos.-kezdtem el egy kicsit magasabb hangnemmel mint ahogy kellett volna.
-Liz teljesen igazad van csak had magyarázzam meg.-jött közelebb.
-Ne gyere közelebb.-figyelmeztettem.-Hogy tehetted ezt?
-Csak egy percet adj.
-Hogy lehettél ilyen? Én biztam benned pedig még nem is járunk és még csak 1 hete ismerlek. És én mégis bíztam benned. Nem is tudom miért még én voltam a hülye hogy bedőltem neked. Hát ez kész...-és már potyogtak is a könnyeim.
-Hm..igazából igazad van. nem is tudom hogy miért töröm magamat végül is nem is járunk. Nem is tudom miért érdekel engem hogy tudd hogy miért történt. Nem is ismerlek teljesen. Lehet csak a hírnév miatt vagy velem. Nem tudom jobban belegondolva nem is számítasz semmit nekem, nem is tudom miért is érdekeltél. Nem számítasz semmit, semmit.-ezzel betelt a pohár. Közelebb léptem hozzá és pofoncsaptam. Sarkon fordultam kiszáguldottam a szobából és egyenesen az ajtó felé haladtam. Beleütköztem pár emberbe, és néhányan utánam is szólak. De csak egy hang volt ismerős. A Zayné. De nem nagyon érdekelt én csak száguldottam. Már kint voltam az utcán amikor nem bírtam tovább. A sírás elvette az erőmet. A földre rogytam és sírtam. Közben éreztem egy óriási lyukat a mellkasomban. Hogy tehette ezt velem? És ha ennyire kiborultam tőle akkor tényleg és visszavonhatatlanul szeretem.....
Nagyon jól lett a rész kíváncsian várom a kövi részt ! <3
VálaszTörlésKöszi :)
VálaszTörlés