6.rész
Na sziasztok! Hát nem lett meg a komi de azért itt a kövi rész most! Láttam hogy elértük a 100 oldalmegjelenítést és a kövi részért ugyanúgy van az 1 komi plussz 130 oldalmegjelenítés! Úgyhogy hajrá!!!!
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte az alattam fekvő szőkeség.
-Nem tudom...-mondtam szipogva-rajtad fekszek?-mondtam reszkető hanggal.
-Hé ne sírj nincs semmi baj.-próbált nyugtatni ami be is vált. Kiapadt a könnyfolyó ami a szememből csorgott.
-Miért nem szóltál ma hozzám?-böktem ki ami már reggel óta foglalkoztatott de nem találtam rá választ.-Valami rosszat csináltam?
-Nem.. nem. ö.. semmi tényleg. Nem lényeges.-bökte ki. Amit én egy kicsit furrcsálltam.-De ha akarod bepótólhatjuk.-mondta sejtelmes mosollyal az arcán.
-Persze. -vágtam rá.-Csak egy baj van. Hogy Lol ma költözik hozzánk és szerintem Harry jön segíteni de ha akarsz te is jöhetsz.
-Van egy jobb ötletem, megszöktetlek. Elmegyünk valahova. Hozz magaddal meleg cuccot, mert hideg lesz. Tízre megyek hozzátok jó?
-Igen. De akkor mi most megyünk mert már 7 óra van.-gyorsan felkeltem róla majd kisiettem a szobából le a lépcsőn egyenesen Lolhoz.
-Na Készen állsz költözni?-kérdzetem.
-IGENNN!!!! Már minden össze van pakolva csak le kell hozni. Felmegyek.-mondta és már indult is.
Láttam hogy a göndörke megbabonázott tekintettel néz a lány után de nem csinál semmit. Odamentem Harryhez és odébb húztam.
-Na??
-Még nem mondtam el mert hát... félek.
-Te félsz? pont az aki több millió ember előtt énekelt már te félsz? Menj utána és meséld el neki mit érzel mert ki tudja lehet nem lesz több lehetőséged.-szóltam rá kicsit erőteljesebben hogy érezze mennyire komoly az ügy.
-Köszi. Erre volt most szükségem. Ezzel sokat segítettél.-ölelt meg.
-Erre valók a barátok.-öleltem vissza majd felszáguldott Lol után.
****
-Na így szépen minden megvan.-mondtam majd összeütöttem a kezemet.
-Köszi a segítséget.-ölelt meg a barátnőm.
-Na, mivel már fél 10 van én elmegyek lefeküdni, ha nem baj. Harry te maradsz?-kérdeztem.
-Igen ha nem baj.-mondta félve.
-Akkor jó éjszakát neked.-öleltek meg mind ketten.
-Nektek is és ne csináljatok semmi hülyeséget oké?-mondtam egy kaján vigyorral az arcomon.
-Hé! De nem fogunk, na menj.-tessékelt ki a szobából Lol.
Átmentem a szobámba ami a folyosó másik végén volt és elmentem lefürödni. A meleg vízcseppek ahogy csorogtak le a bőrömön olyan jól estek mint még soha. Mikor kiszálltam a víz alól gyorsan betekertem magamat a törülközőmbe és rápillantottam az órára. Már 21:43-volt, és még ruhát sem választottam. Gyorsan beálltam a szekrényem elé és Niall utasítása szerint kerestem valami meleg ruhát magamra. Végül egy meleg pulcsi egy farmer meg egy ballonkabát mellett döntöttem.
Gyorsan befújtam magamat a kedvenc parfümömmel és már kész is voltam. A táskámba azért tettem még oda egy pulcsit a biztonság kedvéért és kimentem az erkélyre arra az 5 percre, és eszembe jutott mikor talalálkoztunk. Mikor is? Tegnap vagy tegnap előtt? Mellette olyan gyorsan telik az idő. Mostmár bemerem magamnak vallani hogy érzek valamit iránta amit nem lenne szabad, de nem tudok neki, az egész lényének ellenállni. De nem szabad folyton rá gondolnom mert, ő ugysem érez viszont. De furcsa hogy pont vele hozott össze a sors mikor ugy is találkoztunk volna de igy érdekesebb, izgalmasabb volt. A gonodlatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki
-Haló?-szóltam bele.
-Szia Liz kész vagy a szökésre?-kérdezte az a kellemes hang a vonal túlsó végén.
-Igen.
-Akkor gyere a kapuhoz ott várlak.-Ezzel le is tette..
Lábujjhegyen az ajtóhoz lopakodtam és kinyitottam. Lol szobájából lágy hangok szűrődtek ki amit nem tudtam beazonosítani. Szerintem beszélgettek. Tovább indultam és már a lépcső alján jártam. Kinyitottam a bejárati ajtót, és kinn is voltam a kertben. Gyorsan elszaladtam a kapuhoz és feltéptem. Ezzel a lendülettel már kinn is voltam az utcán. Senkit sem láttam. Kiabálni nem mertem mert ha Harryék meghallják lőttek az egésznek. Ahogy nézelődtem egyszer csak egy meleg lehelletett éreztem a nyakamon. Nagyon megijedtem. Lehunytam a szememet és bár nem akartam megfordulni a lábaim maguktól cselekedtek. Ugrottam egy nagyot mikor megláttam az ember arcát.
-Naa ennyire ijesztő vagyok?-kérdzete lágy hangján.
-Nem.. de nagyon megijedtem. Nem lett volna egyszerűbb ha egyszerűen idejössz hozzám és nem rémítesz halálra?-vontam kérdőre.
-Abban mi a poén?-kérdzete egy szexi mosollyal az arcán. Érzetem ahogy a szívem egyre gyorsabban kalimpál, és sehogysem tudom megnyugtatani.
-Na mehetünk?-kérdezte.
-Igen. De áruld már el hogy hova megyünk. Légysziii.-néztem rá boci szemekkel de ez sem hatotta meg csak mosolygott egy jót a próbálozásomon, és megrázta a fejét.
-Te aztán kemény dió vagy.-állapítottam meg.
Már vagy fél órája kocsikáztunk, mikor Niall lefordult egy erdős részen egy elhagyatott útra. 5 perc múlva meg is álltunk leállította a motort.
-Hol vagyunk?-kérdzetem.
-Ide szoktam kijárni ha magányra vágyom. Te vagy az első aki láthatja vagy akinek megmutattam.-mondta kicsit piros arccal, mir engem is elöntött a pír.
-Ez nagyon kedves de nem szeretném ha....-folytattam volna a mondandómat de közbevágott.
-Nem. Szeretném ha te lennél az első. Tényleg.
-Oké.-egyeztem bele.
Mikor bementünk egy csodálatos kép fogadott.
-Ez gyönyörű!-áradoztam.
-Örülök hogy tetszik.-mondta vigyorogva.
-És ezt te tartod rendben?-Igen, egyedül. De gyere pakolj le a hálóban. Viszont csak ez az egy ágy van úgyhogy ha..ohh...mármint..-nyögdécselt.
-Szívesen alszok veled.
-Uhh akkor jó. Tudom nem valami modern háló de nekem megfelel.-mondta.
-És mikor szoktál ide jönni?
-Ha magányra vágom vagy valamilyen gondom van vagy csak egyszrűen a természet nyugalma miatt. Tudod elég pörgős az életünk és itt eltudok bújni a világ a lesifotósok meg ugy minden elől. Ez az én kis titkos búvóhelyem. Vagyis már nem teljesen titkos.
-Azta. Meg tudlak érteni, nekem is van néha olyan érzésem hogy inkább elemenkülnék minden elől csak ne állítsanak szembe a tényekkel. Nem is nagyon volt kivel megebszélnem. Mivel sokat költöztünk nem nagyon volt még barátom sőt egyáltalán nem volt. Mikor 15 voltam akkor költöztünk Londonba de a suliban sohasem volt egy igazán jó barátom se. Csak Lollal tudtam beszélni Skypon de az nem az igazi. De elég a lelkizésből inkább nevessünk! Csinálunk tüzet?
-Tudom miről beszélsz megértelek, és amúgy már oda van készítve csak be kell gyújtani. Gyere.
Lementünk a kertbe és már tényleg oda volt készítva a fa. Niall elővette a gyufásdobozt és meggyújtotta a tüzet. Hozott egy padot amire leültünk. Niall elővette a gitárját és elzdett rajta játszani. Először a Little Thingset énekelte el aztán a WMYB-t aminek nagyából tudtam a szövegét és azt már vele együtt énekeltem. Ő csak nagy szemmekekkel nézett rám, mire én abbahagytam és teljesen elöntött a pír.
-Miért hagytad abba?-kérdzete.
-N..nincs jó hangom.-válaszoltam nyögdécselve.
-Dehogynem. Ez tök jó volt. Na a kedvemért.-könyörgött.
-Na jó.-adtam ba a derekamat. Még vagy fél óráig elgitározgattunk és úgy eltelt az idő hogy nem is vettük észre. Mert mikor lopva rápillantottam az órámra már 23:47-et mutatott. Kezdett kicsit hűvös lenni még így is hogy a tűz mellett ültünk. Kicsit megrázkódtam, mert kirázott a hideg. CSak reménykedtem benne hogy nem vette észre de nem jött be. Megfogta a derekamat és szorosabban maga mellé húzott és átkarolt. Abban a pillanatban ha nem tartanak meg a karjai leszédültem volna a padról. Mélyen magamba szívtam az illatát és elhelyezkedtem az ölelésében. Már nem fáztam, mert belűlről úgy fűtött a testem mintha egy kazánházban lennék, és a szívem is erőteljesebben kezdett kalapálni pusztán a közelségétő. Tényleg ennyit éreznék iránta? Az tény hogy még sohasem vltam szerelmes és nem tudom hogy milyen, de szerintem ez nagyon közel áll ahhoz. Gondolatatmenetemből lágy férfias hangja zökkentett ki.
-Menjünk be?-kérdezte.
-Hát.. ha nem lenne baj.-néztem rá nagy szemekkel.
-Nem, mert az igazat megvallva én is kezdek fázni. Na gyere.-felállított és besegített a házba mert a lábaim a hidegtől teljesen elgémberedtek. Felértünk az emeletre és mind a ketten beestünk az ágyba.
Befelé fordultunk így egymás szemébe tidtunk nézni. Tekintetét teljesen az enyémbe fúrta mire engem elöntött a pír ezért hirtelen érdekesebbnek tűnt ha a zoknimat kezdem el bámulni.
-Nagyon szép a szemed.-mondta, mire felnéztem a szemébee amiben az őszinteség csillogott. Közelebb húzódtam hozzá és a fejem a mellkasának támasztottam.
-Neked is.-suttogtam halkan. Gondolom hallotta mert erősebben szorított magához és így aludtunk el.....
****
-Na így szépen minden megvan.-mondtam majd összeütöttem a kezemet.
-Köszi a segítséget.-ölelt meg a barátnőm.
-Na, mivel már fél 10 van én elmegyek lefeküdni, ha nem baj. Harry te maradsz?-kérdeztem.
-Igen ha nem baj.-mondta félve.
-Akkor jó éjszakát neked.-öleltek meg mind ketten.
-Nektek is és ne csináljatok semmi hülyeséget oké?-mondtam egy kaján vigyorral az arcomon.
-Hé! De nem fogunk, na menj.-tessékelt ki a szobából Lol.
Gyorsan befújtam magamat a kedvenc parfümömmel és már kész is voltam. A táskámba azért tettem még oda egy pulcsit a biztonság kedvéért és kimentem az erkélyre arra az 5 percre, és eszembe jutott mikor talalálkoztunk. Mikor is? Tegnap vagy tegnap előtt? Mellette olyan gyorsan telik az idő. Mostmár bemerem magamnak vallani hogy érzek valamit iránta amit nem lenne szabad, de nem tudok neki, az egész lényének ellenállni. De nem szabad folyton rá gondolnom mert, ő ugysem érez viszont. De furcsa hogy pont vele hozott össze a sors mikor ugy is találkoztunk volna de igy érdekesebb, izgalmasabb volt. A gonodlatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki
-Haló?-szóltam bele.
-Szia Liz kész vagy a szökésre?-kérdezte az a kellemes hang a vonal túlsó végén.
-Igen.
-Akkor gyere a kapuhoz ott várlak.-Ezzel le is tette..
Lábujjhegyen az ajtóhoz lopakodtam és kinyitottam. Lol szobájából lágy hangok szűrődtek ki amit nem tudtam beazonosítani. Szerintem beszélgettek. Tovább indultam és már a lépcső alján jártam. Kinyitottam a bejárati ajtót, és kinn is voltam a kertben. Gyorsan elszaladtam a kapuhoz és feltéptem. Ezzel a lendülettel már kinn is voltam az utcán. Senkit sem láttam. Kiabálni nem mertem mert ha Harryék meghallják lőttek az egésznek. Ahogy nézelődtem egyszer csak egy meleg lehelletett éreztem a nyakamon. Nagyon megijedtem. Lehunytam a szememet és bár nem akartam megfordulni a lábaim maguktól cselekedtek. Ugrottam egy nagyot mikor megláttam az ember arcát.
-Naa ennyire ijesztő vagyok?-kérdzete lágy hangján.
-Nem.. de nagyon megijedtem. Nem lett volna egyszerűbb ha egyszerűen idejössz hozzám és nem rémítesz halálra?-vontam kérdőre.
-Abban mi a poén?-kérdzete egy szexi mosollyal az arcán. Érzetem ahogy a szívem egyre gyorsabban kalimpál, és sehogysem tudom megnyugtatani.
-Na mehetünk?-kérdezte.
-Igen. De áruld már el hogy hova megyünk. Légysziii.-néztem rá boci szemekkel de ez sem hatotta meg csak mosolygott egy jót a próbálozásomon, és megrázta a fejét.
-Te aztán kemény dió vagy.-állapítottam meg.
Már vagy fél órája kocsikáztunk, mikor Niall lefordult egy erdős részen egy elhagyatott útra. 5 perc múlva meg is álltunk leállította a motort.
-Ide szoktam kijárni ha magányra vágyom. Te vagy az első aki láthatja vagy akinek megmutattam.-mondta kicsit piros arccal, mir engem is elöntött a pír.
-Ez nagyon kedves de nem szeretném ha....-folytattam volna a mondandómat de közbevágott.
-Nem. Szeretném ha te lennél az első. Tényleg.
-Oké.-egyeztem bele.
Mikor bementünk egy csodálatos kép fogadott.
-Ez gyönyörű!-áradoztam.
-Örülök hogy tetszik.-mondta vigyorogva.
-És ezt te tartod rendben?-Igen, egyedül. De gyere pakolj le a hálóban. Viszont csak ez az egy ágy van úgyhogy ha..ohh...mármint..-nyögdécselt.
-Szívesen alszok veled.
-Uhh akkor jó. Tudom nem valami modern háló de nekem megfelel.-mondta.
-És mikor szoktál ide jönni?
-Ha magányra vágom vagy valamilyen gondom van vagy csak egyszrűen a természet nyugalma miatt. Tudod elég pörgős az életünk és itt eltudok bújni a világ a lesifotósok meg ugy minden elől. Ez az én kis titkos búvóhelyem. Vagyis már nem teljesen titkos.
-Azta. Meg tudlak érteni, nekem is van néha olyan érzésem hogy inkább elemenkülnék minden elől csak ne állítsanak szembe a tényekkel. Nem is nagyon volt kivel megebszélnem. Mivel sokat költöztünk nem nagyon volt még barátom sőt egyáltalán nem volt. Mikor 15 voltam akkor költöztünk Londonba de a suliban sohasem volt egy igazán jó barátom se. Csak Lollal tudtam beszélni Skypon de az nem az igazi. De elég a lelkizésből inkább nevessünk! Csinálunk tüzet?
-Tudom miről beszélsz megértelek, és amúgy már oda van készítve csak be kell gyújtani. Gyere.
Lementünk a kertbe és már tényleg oda volt készítva a fa. Niall elővette a gyufásdobozt és meggyújtotta a tüzet. Hozott egy padot amire leültünk. Niall elővette a gitárját és elzdett rajta játszani. Először a Little Thingset énekelte el aztán a WMYB-t aminek nagyából tudtam a szövegét és azt már vele együtt énekeltem. Ő csak nagy szemmekekkel nézett rám, mire én abbahagytam és teljesen elöntött a pír.
-Miért hagytad abba?-kérdzete.
-N..nincs jó hangom.-válaszoltam nyögdécselve.
-Dehogynem. Ez tök jó volt. Na a kedvemért.-könyörgött.
-Na jó.-adtam ba a derekamat. Még vagy fél óráig elgitározgattunk és úgy eltelt az idő hogy nem is vettük észre. Mert mikor lopva rápillantottam az órámra már 23:47-et mutatott. Kezdett kicsit hűvös lenni még így is hogy a tűz mellett ültünk. Kicsit megrázkódtam, mert kirázott a hideg. CSak reménykedtem benne hogy nem vette észre de nem jött be. Megfogta a derekamat és szorosabban maga mellé húzott és átkarolt. Abban a pillanatban ha nem tartanak meg a karjai leszédültem volna a padról. Mélyen magamba szívtam az illatát és elhelyezkedtem az ölelésében. Már nem fáztam, mert belűlről úgy fűtött a testem mintha egy kazánházban lennék, és a szívem is erőteljesebben kezdett kalapálni pusztán a közelségétő. Tényleg ennyit éreznék iránta? Az tény hogy még sohasem vltam szerelmes és nem tudom hogy milyen, de szerintem ez nagyon közel áll ahhoz. Gondolatatmenetemből lágy férfias hangja zökkentett ki.
-Menjünk be?-kérdezte.
-Hát.. ha nem lenne baj.-néztem rá nagy szemekkel.
-Nem, mert az igazat megvallva én is kezdek fázni. Na gyere.-felállított és besegített a házba mert a lábaim a hidegtől teljesen elgémberedtek. Felértünk az emeletre és mind a ketten beestünk az ágyba.
Befelé fordultunk így egymás szemébe tidtunk nézni. Tekintetét teljesen az enyémbe fúrta mire engem elöntött a pír ezért hirtelen érdekesebbnek tűnt ha a zoknimat kezdem el bámulni.
-Nagyon szép a szemed.-mondta, mire felnéztem a szemébee amiben az őszinteség csillogott. Közelebb húzódtam hozzá és a fejem a mellkasának támasztottam.
-Neked is.-suttogtam halkan. Gondolom hallotta mert erősebben szorított magához és így aludtunk el.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése