8.rész

Na sziasztok! Elnézést a késésért de nagyon kikészítenek a suliban plussz fellépések ezért nem nagyon marad időm az írásra de megteszek minden tőlem telhetőt. Na az az 1 komi tényleg nem nagyon akar jönni, de ha nem akarjátok nem erőltetem, de az oldalmegjelenítéseket köszönöm! Remélem tetszett az előző rész, és hogy ez is fog! De tessék jó olvasást! xoxo:blanka

Blanka szemszöge:

Reggel arra ébredtem hogy valaki a nyakamba szuszog. Tudtam hogy ki az a személy és mikor megfordultam és szembe kerültem vele, önkéntelenül is elmosolyodtam. Szőke tincsei kuszán álltak, szempillái néha-néha megrezzentek, telt rózsaszín ajkai pedig kicsit szét voltak nyílva és kilátszott a fogainak az alja. Éreztem ahogy minden lélegzetvételnél a mellkasa megemelkedik majd besüllyed. Míg arca felfedezésével foglalkoztam addig a nap sugarai bekúsztak az ablakon lágyan cirógatva így bőrőmet. Most volt időm gondolkozni. Azon hogy mit is akarok, mit érzek valójában. Az kétségtelen hogy többet érzek iránta mint barátság, és alig egy hét alatt alakult ki ez az érzés ami uralkodik felettem. Abban viszont nem vagyok biztos hogy ő mit érez. És ha véletlenül én is többet jelentenék neki akkor készen állnék-e egy kapcsolatra, meg tudnék-e benne bízni hiszen még csak alig ismerem. Fogalmam sincs, de ezen a részén még rá érek gondolkozni. A másik részén viszont kellene. Pontosan nem is tudom hogy valójában mit  érzek. Az igaz hogy minden egyes érintésénél szavánál amit felém intéz a szívem egyre hevesebben kezd el dobogni. Itt volt ez a TV-s ügy is. Azt hittem hogy ott helyben megsemmisülök annyira rossz volt úgy látni, teljesen szótlanul. Abban ki kell egyeznem magammal, hogy ez még nem teljesen szerelem amit érzek, úgy valahogy a szerelem és a barátság között. Elmondani meg nem akarom, nem szeretném tönkretenni azt ami eddig kialakult közöttünk. Nem tudom miért , vagyis hát tudom hogy miért de nagyon ragaszkodok hozzá és nem szeretném elveszíteni. Ebből a gondolatmenetemből egy ujj zökkentett ki ami elkezdte nyomogatni az arcomat. Ugy tettem mintha még aludnék, mert a relaxáláshoz,gondolkozáshoz lecsuktam a szemeimet. A bökdösés nem akart abbamaradni. De egyszer csak nem éreztem semmit, nem hallottam semmit magam mellől. Egy szuszogást egy lélegzetvételt, semmit. Óvatosan kinyitottam a szemet hátra rájövök a titokra hogy hova tűnt az én édes szöszke barátom. Kinyújtottam oldalra a kezemet, hogy megnézzem egyáltalán ott fekszik-e mellettem. De a kezeim csak a hűlt helyét tapogatták. Na jó ez így nem lesz jó. Muszáj volt felülnöm, hogy megnézzem tényleg nincs-e ellettem vagy nem látom-e valahol. De nem volt sehol. Kétségbeesésemben nem tudtam mit csinálni mégegyszer végigpásztáztam a szobát....amikor megakadt a szemem az ágy végénél kikandikáló szőke tincsen. Gyorsan kapcsoltam és elkezdtem egy kicsit színészkedni.
-Úr Isten Niall hol vagy? Kérlek gyere elő!-semmi válasz. Ha így akarja akkor kicsit durvább eszközhöz nyúlok, lehet kicsit durva de legalább megtanulja hogy velem nem lehet egykönnyen játszani.
-Értem...akkor ha nem találom akkor azt csinálhatok amit akarok, már biztos elment.-gyorsan felpattantam az ágyról kicsaptam az ajtót, végigszaladtam a rövid folyosón, leszáguldottam a lépcsőn és már a konyhában is voltam. Tudtam hogy jön utánam és látja hogy mit csinálok, csak hogy provokáljam még egyszer kiabáltam:
-Biztos nem akarsz előjönni? Kérlek!!-még mindig semmi ahogy gondoltam. Megnézem meddig lehet húzni az idegeit.-Ez az végre nudizhatok egyet.-kiabáltam, és csak egy kicsi kellett hogy elröhögjem magamat. Elkezdtem a konyha közepén az akciómat. Tudtam hogy az ajtó mögül néz szóval olyan szögben álltam hogy lásson. Mivel még a tegnapi ruha volt rajtam először a pulcsit szedtem le magamról. Aztán óvatosan kibújtam a felsőmből, így már felül csak a melltartóm meg egy atléta takart. Aztán elkezdtem letolni a nadrágomat, de direkt megálltam és úgy tettem mintha halottam valami zajt. Nem vagyok hülye akkor is ha csak a barátom minden fiu szereti látni a lányokat meztelenul de én nem adom meg neki ezt az örömet. Lassan odasétáltam az ajtóhoz és megálltam előtte.
-Niall tudom hogy ott vagy nem vagyok vak. Gyere elő!-utasítottam.
-Na jó, de honnan tudtad hogy ott vagyok?
-Gondoltam hogy még a házban vagy és ha én megyek valahova akkor te természetesen jössz utánam, és direkt nem csináltam végig a vetkőzést. Amúgy is csak azért csináltam hogy előgyere.
-Okos vagy tudtad? De lehetne h...
-Nem -vágtam a szavába.
-De nem is tudod..
-Hidd el tudom. Amúgy kérsz  valamit enni?
-Ami azt illeti jól esne egy kis pillecukor.
-Mi? Reggel cukorbombával akarsz kezdeni? Nem vagy így is elég aktiv?
-De én akkor is azt szeretnék enni.-durcizott be.
-Na jó de hol keressem?
-Hagyd csak rám.-majd odalépdelt a pulthoz és pont amikor megfordultam akkor ért oda elém akkor fordultam meg így egymáshoz simult a testünk, amitől melegség öntötte el a testemet és kirázott a hideg. Az arcunkat csak centik választották el egymástól. Egy ideig csak néztük egymást aztán Niall megtörte a csendet.
-Liz, én szeretnék neked mondani valamit, de szavakkal nem tudnám elmondani úgyhogy inkább elénekelném.-Megfogta a kezemet felhúzott vissza a hálószobába és elővette a gitárját. Furcsa mindig van kéznél egy gitár. Leültem az ágyra mellé és elkezdte az a gyönyörü dalt azzal a gyönyörű hangjával és csak élveztem.
http://www.youtube.com/watch?v=c407SL9_GNY
Teljesen átjött az üzenete. Miközben énekelt elmondhatatlan földöntúli érzés fogott el. Nem lehet megmagyarázni. Olyan jó volt hallgatni és tudni hogy ezt nekem énekli csak nekem és ez egy szerelmi vallomás... Teljesen elérzékenyültem. Nem bírtam a könnyeimmel csak úgy jöttek maguktól. Mire befejzte a dalt már alig láttam a könnyfátyoltól a szemem előtt.
-Ezt..ezt tényleg..hm...igaz?-kérdztem még mindig küszködve a könyneimmel.
-Igen. Tudod mikor megismertelek tudtam hogy te más leszel mint a többi lány akivel eddig találkoztam. Ők csak a hírnév miatt barátkoztak velem...de te úgy éreztem te más vagy mint a többiek. Veled el lehet beszélgetni, kedves és segítőkész vagy. Nem tudom hogy nem lehetett eddig barátod.
-Ebben igazad van. Más vagyok mint a többiek, ezért is cikiztek mindig a suliban..és azután még rosszabb lett hogy elkezdtünk barátkozni Lollal. És amikor Perrie befutott akkor már teljesen ki voltam készülve de tartottam magamat. És részben ezért nem volt még barátom.
-És mi a másik része?
-Hát igazából vártam a nagy Őre.-pirultam el.
-Ez de aranyos. De ha már úgy is itt tartunk szeretnék neked adni valamit. Amikor megláttam egyből rád gondoltam. Még a nagymamámé volt.-majd a fiókból előhúzott egy gyönyörű szív-kulcs nyakláncot.

-Niall.. ez ez gyönyőrü. De miért kapom?
-Te vagy az egyetlen kulcs a szívem nyitásához. A sok kacat között találtam akkor mikor utoljára voltam otthon. És eldöntöttem hogy annak a lánynak fogom adni akit semmi pénzért nem engednék ki a karjaim közül.-ebbe a mondatába ő is belepirult. Biztosan jól nézhettünk ki kívülről. Két tini egymás karjaiban akik teljesen el vannak pirulva egymástól. Muszáj volt nevetnem.
-Ez mi volt?-kérdezte értetlen fejjel.
-Tudod amikor boldog vagyok mindig muszáj nevetnem.
-Ó az más. De lenne még egy kérdésem. Eljönnél velem vasárnap egy randira..de persze csak ha akarod...mármint...
-Nyugi. Szívesen elmegyek veled egy randira.-mosolyogtam.
-Oké ezzel ezt meg is beszéltük. Mit csináljunk?
Végszóra megcsörrent a telefonom. A képernyőn Perrie képe villogott. Elfogadtam a hívást és a fülemhez emeltem a telefont....
-Szerintem tudom mit kell ma csinálnunk. Perrie azt mondta hogy azonnal menjünk vissza hozzátok bárhol is vagyunk mert fontos bejelentése van, amit még csak mi nem tudunk.
-És miért nem tudta elmondani telón keresztül?
-Van egy olyan érzésem hogy valahova mennünk kell, gondolom előtte meg akar igazítani.
-Miért nem vagy jó úgy ahogy vagy?-értetlenkedett tovább az a srác akivel holnap randizni fogok.
-Tudod ez egy amolyan női dolog. De nyugi én sem értem. De gyere induljunk.

A visszafele út nem is lehetett volna ennél jobb. Egész végig röhögtünk, énekeltünk, és teljesen kiakasztottuk egymást. Egyetlen egyszer nem röhögtünk, amikor megvitattuk a Tv-s dolgot, de azonnal lereagáltam, hogy engem nem nagyon érdekel mit mond a sajtó ha én tudom az igazságot. Egyszóval fenomenális volt a kocsiút. Még mindig röhögve kikászálódtunk a kocsiból valahogyan elbotorkáltunk a bejárati ajtóig és beestünk rajta. Persze minden szem ránk szegeződött, és furcsa fejek társultak hozzájuk.
-Inkább meg sem kérdezem. Mindegy legalább itt vagytok.-nyugtázott Perrie.
-Bocsánat.-mondtuk egyszerre amin persze megint elnevettük magunkat.-Na mit szerettél volna mondani?-folytattam egyedül.
-Ma este lesz egy bál ahova kötelező elmenni, és már csak t hiányoztatok, és téged még rendbe kell tegyünk a lányokkal. Nem lesz egy könnyű menet.-mondta Perrie.
-De nekem miért kell menni?-kérdeztem, bár tudtam rá a választ.
-Mivel nincs aki Niallal menjen és szerintem te se ellenkeznél.-vágta rá az én édes kedves barátnőm, muszáj volt valahogy visszavágnom. Ó igen az érzékeny pontján.
-Szerintem te sem elleneznéd hogy Harryvel menj. És mond milyen volt az éjszakátok remélem azért nem csináltatok nagy felfordulást?-Ó te..-Oké lányok tűzszünet.-vágott közbe Eleanor.
-Na figyu mondom a tervet. Mi a lányokkal elmegyünk ruhát nézni cipőt venni meg fodrászhoz. Ti pedig este 7-ig kimenőt kaptok de rendesen jelenjetek meg azért jó?-utasította a fiúkat Dani.
-Igen, főleg te kedvesem mert múltkor 'véletlenül' elfelejtettél fogat mosni, szóval ha ez mégegyszer megtörténik, otthagylak. Amúgy szeretlek.-mondta El majd odaugrott barátja mellé és adott neki egy puszit, miközben Louis rosszallóan nézett rá.
-Na gyerekek indulás!!! Mármint lányok! Na sziasztok srácok aztán egyben maradjon a ház.
-Oké.-mondták kórusban. Mi pedig elindultunk a fodrászhoz de valamiért elég rossz előérzetem volt.

-Na lányok ő itt a fodrászom Tom.-mutatta be El a fodrászát. Szimpatikus pasi volt. Gyorsan odahívta a munkatársait és kezelésbe vettek minket. Engem Tom szépített meg. Végül úgy döntöttünk hogy alulra tesz egy kis rózsaszín festéket meg egy kicsit fakít a barnaságomon.. Szerintem állati jól néz ki. Niall nem fog rám ismerni. A hajvágás közben egyre csak körülötte járt az eszem.
 Vajon mit tervez holnapra? Hiányzok neki? Teljesen elmerültem a gondolataimban befejeződtek a munkálatok. Mi pedig megköszöntük a segítséget és indultunk ruhát keresni. Benéztünk vagy 20 boltba de én sehol sem találtam magamnak egy tetsző darabot sem. A többiek már mind megvették maguknak csak én vagyok ilyen szerncsétlen hogy semmi sem tetszik. mikor már a 21 boltba mentünk be már semmi kedvem sem volt az egészhez. Legszívesebben elrohantam volna sikítva, de nem tehettem sajnos. A sorok között bóklásztam amikor megakadt a szemem egy rózsaszín csipkés darabon.
-Hé Lol gyere!
-Igen jövök, kérlek mond hogy találtál valamit.
-Igen találtam. Csak nem túl virágos?
-Nem érdekel mennyi virág van rajta gyere próbáld fel mert nagyon jól néz ki és meg a hajadhoz.-megfogta a kezemet és elhúzott a próbafülkéig és szó szerint betuszkolt oda. Gyorsan átöltöztem mert a lányok már az ajtó előtt toporzékoltak. Félve kiléptem az ajtón mire óriási szemekkel és meglepett arcokkal találtam szemben magamat.
-Liz ez egyszerűen meseszépen áll rajtad. Ezt kell választanod.-biztattak mindannyian.
-Tényleg jó? És és Niallnak is tetszeni fog?-kérdeztem elpirulva lehajtott fejjel.
-Szerintem igen de mond csak mi történt tegnap este?-kérdezte selytelmes mosollyal az arcán Perrie.
-Legyen elég annyi hogy holnap randira visz.-nevettem tapsikolva.
-Na ne tényleg? Ez olyan cuki.-kezdtek el ők is tapsikolni.
-És nézzétek mit kaptam tőle.-majd büszkén előhúztam a kulcsit ami a nyakamban fityegett.
-Ez annyira romantikus. Gratulálok.-ugrott a nyakamba El.
-Köszi. Na akkor szerintem ezt választom.

Boldogsággal megtelve indultunk visszafelé hozzánk (Lol és az én közös házunkba). Nem akartuk hogy a fiúk meglássák a ruhákat plussz nem akartul zavarni őket. Elmentünk készülődni. Lefürödtünk, megcsináltuk egymás sminkjét, majd leltünk még beszélgetni 1 órát. Mert 7-re kellett menni. Egy csomót nevetünk, jobban megismertem Eleanor-t és Danielle-t. Mikor eljött az idő elkezdtük felvenni a választott ruháinkat és akkor tűnt fel valami. Nekem nincsen cipőm.
-Figyu El nekem nincsen cipőm.
-Mi miért nem mondtad semmi sincs?
-Hát van egy balettcipőm az jó lesz?
-Várj van nálam egy cipő remélem jó lesz a lábodra.-majd elővette a táskáját és kihúzott belőle egy csodálatosan kinéző cipőt.
-Ez most komoly? Kölcsön adod nekem? Ezt tényleg nem fogadhatom el.-szabadkoztam.
-Ha jó a lábadra akkor neked is adom, én nem annyira szeretem.-mosolygott.
-Úr Isten köszönöm szépen, egy istennő vagy.-ugrottam a nyakába. Gyorsan felhúztam a cipőt és teljesen passzolt a lábamra. Gyorsan letipegtünk a lépcsőn, mindenki megdícsérte a másikat, majd kimentünk a kocsihoz. Beültünk és száguldottunk is Perrie vezetésével a helyszínre.....

7.rész
Majdnem csók.....

Először is elnézést a késésért ami inkább fokozott csúszás volt. De tényleg nem volt rá időm, sajnálom de most itt van a kövi úgyhogy juppiiiiii!!! Tudom nem lett valami hosszú de azért megteszi.Ennek a résznek egy címet is adok ha nem baj mert annyira illik rá.A kövi rész 160 oldalmegjelenítés és még mindig 1 kommi után jööne. Tényleg legyen már meg az az 1 komi nem nagy kérés csak legyen komi. Jöhet hideg meleg mindennek örülök. Kösszi!! xoxo

 

 

 

Lol szemszöge:

 

 

Liz elment "aludni" vagy legalább is ezt mondta. Szerintem van e mögött valami. De most nem erre koncentráltam hanem arra a személyre aki előttem ült, akit mióta megláttam szeretek. Nem tudom hogy miért, csak úgy. Maga az egész ember vonzó, hűt még ha megvillantja azt a féloldalas mosolyát. Láttam hogy szólásra nyitotta a száját de nem jött ki hang a torkán. Gyorsan be is zárta.

-Igen?-bátorítottam. Fogalmam sincs hogy mit akarhat mondani. Lila gőzöm sincs ne tudom mi fog belőle kisülni ha ilyen nehezen mondja el.

-Lol....én..öhm. Az a lényeg hogy.....vagyis....azt akarom mondani......hmm...szeretlek.-nyögte ki végül. Gyorsan lehajtotta a fejét én meg csak meredtem magam elé mint egy baba. Fel sem fogtam mit mondott. Hogy engem szeret Ő? Az lehetetlen. Pont én? Nem mintha nem örülnék neki örömömben sikítani tudnék de valahogy tartottam magamt.

-Fú....hát..én nem tudom mit szoktak ilyenkor mondani.-kezdtem a mondókámat-Végül is....miért is kéne tudnom. Most te tényleg kimondtad azt a szót?

-Igen. Tudod csak azt akartam hogy tudd. Tényleg nem várok el tőled semmit....-mondta még továb is de félbeszakitottam.

-Ami azt illeti én is elakartam mondani neked ugyanezt.

-Tényleg?-nyíltak nagyra a szemei és láttam ahogy megcsillannak.

-Tényleg. Tudod mikor személyesen is megismertelek, tudtam hogy nem olyan vagy amilyennek a sajtó leírt. Nem vagy nőcsábász mert mióta ismerlek még egyszer sem láttam melletted egy lányt sem. Törődsz az emberekkel, még azokkal is akiet nem ismersz, és ez nagyon nemes dolog talán ezért is kedveltelek meg annyira, ami már nem is kedvelésnek számít inkább. Az a lényeg hoyg én is szeretlek.

-Még sohasem mondtak nekem iyleneket. Köszönöm. És azért nem láttál mellettem azóta lányt mióta megismertük egymást mert azt szeretném ha mostmár csak te lennél az egyetlen lány akit látnának az oldalamon.

Erre nem tudtam mit mondani, annyira megható volt. Ilyen szépeket még sohasem mondott nekem senki. Éreztem ahogy a sírás elkezd folytogatni, egyre feljebb jön majd éreztem ahogy elkezd egyre jobban nedvesedni a szemem, majd végül összeállt az első könnycseppé és végiggördült az arcomon. Sajnos ezeket még több könnycsepp követte.

-Hé mi a baj? Ne sírj. Gyere ide.-majd magáhozhúzott. Az arcomat belefúrtam a mellkasába. Ettől kicsit jobb lett, de amikor belepuszilt a hajamba azt hittem ott olvadok el a kezeiben olyan jól esett a törődése. Csöndben várt míg lenyugszok közben szorosan magához szorított. Mikor már kellően lecsillapodtam, eltoltam magam a mellkasától (ami vagy ötszöri próbálkozásra sikerült) és elé ültem törökülésben és rápillantottam a pólójára. Ahogy gondoltam egy óriási vízfolt volt a helyén.

-Ó sajnálom hogy összevizeztem a pólódat. Tényleg nem szándékos volt.-mondtam.

-Semmi baj. De tudod hogy lehetne láthatatlanná tenni?-majd selytelmesen mosolygott.
-Hogyan?-kérdeztem félénken. Jobban meggondolva nem biztos hogy akartam tudni.
Nem is válaszolt csak mosolygott és egyre közeledett felém, én pedig egyre csak hátráltam. Mit akarhat?
-Na, nem harapok!-látta hogy nem hiszek neki. Jólis gondolta mert kiszaladtam a szobából, egyenesen le a lépcsőn...mentem volna de elkapott felvett a vállára és elindult szép nyugisan valamerre.
-Na tegyél le! Nagyon nehéz vagyok. Kérlek.-kérleltem.
-Most nem tárgyalok veled mert elfutottál, és nem is vagy nehéz.-ellenkezett.-Fejeket behúzni ajtófélfa.-gyorsan behúztam a fejemet. Már csak arra eszméltem fel, hogy a zuhankabinban állunk és Harry arcán még mindig kaján vigyor ül.
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan?
-Miért nem? 3,2,1 és zuhany!!!!!!!!!!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ez nagyon hideg!!
-Tényleg és akkor most??-és az arcom felé irányította a zuhanyrózsát.
-Hát így áll a helyzet?-kérdeztem.Kicsavartam a kezéből a zuhanyfejet és egyenesen a mellkasa felé orányítottam közben átkapcsoltam a leghidegebb fokozatra. Erre sikított egy óriásit. Én meg csak röhögtem.
-Ez nem vicces!-vágta be a durcit.-Én nem ilyen hideggel locsoltalak le!
-Nem te mondtad hogy elakarod onnan tüntetni azt a foltot? Azt nem mondtam hogy meleg vízzel.-vágtam vissza és válaszomat egy elégedett mosollyal kísértem.
-Nehezebb dió leszel mint az képzeltem.-majd rámmosolygott és elzárta a vizet. Nagy csúszkálások közepette kikászálódtunk  a kádbólés elbotorkáltunk a szobámig. Amikor bementünk és az ágyam mellé értünk akkor játékosan meglöktem Hazza vállát, aki nem gondolta hogy most van kedvem őt vállbabokszolni, valahogyan fogalmam sincsen hogy hogyan,  szerintem megbotlott a lábában a lökéstől, de nem is ez a lényeg, az ágyra dölt ahova sajnos engem is magával húzott, és egyenesen a nedves mellkasára estem. Éreztem ahogy emelkedik és süllyed a mellkasa. Éreztem a szívének dobogását, és természetesen izmai megfeszülését amikor az arcunk közel volt egymáshoz.
-Közelebbről még szebb a szemed.-mondta mire teljesen elvörösödtem muszáj voltam lehajtani a fejemet.
-Harry..-mondtam még mindig lehajtott fejjel-akkor most mi van köztünk?-mondtam ki azt a kérdést amire sehogy sem találtam választ.
-Hát az én érzéseimben biztos vagyok, a tieidet meg csak remélni tudom.-jött a válasz.
-Nem értetted amikor a szemedbe mondtam hogy sz..szeretlek?-kérdeztem.
-De értettem de mostmár biztos vagyok benne.-nagy csönd következett még mindig rajta feküdtem és az arcunk vészesen közel volt egymáshoz.-Lenne kedved mondjuk hétfőn eljönni velem egy randira?
-A legnagyobb örömmel!-mondtam és majd kicsattantam a boldogságtól.
-Tudom hogy mindig az első randin szokott elcsattanni az első csók de nem tudok uralkodni magamon, nem bánnád ha megszakítanánk ezt a szokást?
-Egyáltalán nem.-mondtam a legnagyobb örömmel. Ezzel elkezdett az ajkunk közeledni egymáshoz már csak miliméterek választották el egymástól a szánkat...... amikor megcsörrent Harry telefonja, mikor ő nagy szitkozódásba kezdett.
-Ez lehetelen miért mindig velem történik ilyen????-bosszankodott.-Igen?-szólt bele feldúltan a telefonjába.-Lizéknél, miért?-.....-Ami azt illeti igen...-...-Oké szia.-csapta le a telefont. Nem fagattam hogy ki volt az mert semmi közöm sincs hozzá, ehjett arra lettem figyelmes hogy a szemhéjaim egyre kezdek nehezedni.
-Álmos vagy? Hahó Lol??-halottam meg érdes hangját.
-Mi? Ja igen bocsi. Majd megkapod máskor a kis puszit jó?
-Hát ha már eddig vártam igazán nem számít még két nap.Akkor jó éjszakát neked. Azért egy jóéjtpuszit kaphatok?-kérdezte boci szemekkel.
-Igen-mondtam nevetve. Majd adtam egy cuppanósat az arcára.-De mostmár tényleg aludjunk. Jó éjt!
Majd leoltottam a lámpát.
 

Figyelem Emberek!! Van egy rossz hírem meg egy jó! A rossz hogy nem tudom mikor teszem fel a kövi részt mert nem agyon van rá most időm de megígérem sietek bár még mindig nincsen komi :( A Jó viszont az hogy nem tudom mikor de valamikor indítok egy új blogot :( Na ennyi lenne bocsika :)