10.rész
1/2

Sziasztok meghoztam a rész első részét, még ezen a héten hozom a második részét. Nagyon sajnálom hogy nem voltam aktív de most nagyon sokat kell tanulnom a suliba meg egy csomó elfoglaltságom volt/van. Szóval ezer bocsánat. Remélem ettől még olvassátok a blogomat. Remélem nagyon nagy csalódást nem fogok okozni ezzel a résszel de csak ennyire tellett tőlem. Szóval jó olvasást! Blanka xoxo

 Hogy lehettem ennyire hülye? Nem is értem.. De nem is az fáj a legjobban hogy csókolózott azzal a műbabával, hanem hogy azt mondta hogy nem jelentek számra semmit. Gondolhattam volna. Hisz szupersztár miért pont egy átlagos lány kellenék neki, mikor megkaphat akárkit. Éreztem ahogy a lyuk az önmarcangolásom közben egyre csak tágul, és a helyén csak a nagy semmi marad. Amit most tett ezzel kiszakított belőlem egy darabot. Nem hogy kínos helyzetbe hozott de még meg is alázott az a kis liba, szép szóval mondva. Miért engem kellett tönkretennie? Miért? Ez az egy kérdés volt amire muszáj volt választ kapnom. Hirtelen felkaptam a fejemet mert hallottam hogy valaki közeledik felém. Nagy csattogós léptekkel közeledett felém egy fekete alak. Nemsokára már hang is társult a léptekhez.

-Hé Liz! Ugye tudod hogy nagyon gyorsan tudsz futni? Már itt ordibálok vagy 5 perce hogy merre vagy. Egy kicsit sem néztek idegbetegnek.-érkezett meg mellém az egyik bandatag.

-Bo..csá..nat.-szipogtam. Majd éreztem ahogy egy test telepedik le mellém a földre, majd nagy védelmező karjaival átfogja vállaimat, ösztönözve arra hogy fejemet hajtsam vállára. Ott ültünk perceken keresztül a földön. El sem tudom mondani mennyire jól esett ez a baráti ölelés amit Zayntől kaptam. A lyuk a mellkasomban kezdett kicsit összébb húzódni.

-Öhm....nem akarom hánytorgatni a fél órával ezelőtti múltat de mi is történt?-kérdezte kicsit bizonytalanul.

-Hát mit láttál?-feleltem kérdésére egy kérdéssel.

-Csak annyi volt hogy éreztem hogy valaki meglökött, és az a valaki te voltál. Láttam hogy rohansz ki szóval utánad szóltam, de mivel nem néztél hátra ezért utánad jöttem és most itt vagyok.-mesélte Zayn.

-Oké.-fújtam ki a levegőt.-Az volt hogy megakartalak titeket keresni a fellépés után. Benyitottam pár szobába, de sehol sem voltatok. z egyik ajtó mögül zajt hallottam, oda benyitottam....-itt elakadt a hangom- és...és megláttam Niallt csókolózni egy szőke cicababával. Utána veszekedtünk én pofon vágtam Niallt, és innen tudod a történetet.-hadartam el a velem történteket.

Csönd telepedett körénk vagy 5 percre. Gondolom Zayn megemésztette a hallottakat, és én is újra átgondoltam az eseményeket.

-Oké.-nyögte ki- És hogy is nézett ki az a csaj?-fordult felém felvont szemöldökökkel, amitől kényszeresen mosolyra húztam a számat.

-Hát igazából nagyon csinos volt. A haja szőke, hozzá kék szemek, ez minden pasi álma. Plussz még vagy 1 kg vakolat. Sohasem értettem miért kell ennyire túlzásba esni a kozmetikumokkal. Jó nem mondom hogy bűn mert én is használom, de csak minimálisan.-magyaráztam. Közben Zayn filozófus képet vágott, mintha nagyon gondolkodna valamin, aminek a végén meg lett a gyümölcse. Láttam ahogy megcsillan a feje fölött a villanykörte.

- Tudom hogy ki volt az a csaj. A neve Emma Kendrick. Régen volt egy 2 hetes viszonya Niallal, aztán Niall szakított vele.....miattad. Mikor megismert téged akkor dobta. Most úgy látszik megfűzött valami pénzes pasit mert különben be sem engedik de.-fintorgott Zayn.

Hát ez nagyon mellbevágott. Tényleg azért hagyta el ezt a csajt mert engem megismert? Én azt sem tudtam a mai napig hogy szeret. De ha szakítottak akkor miért nyalták egymást? Ezt már tényleg nem értem. Ez túl magas nekem. De ezért a tettéért ha lehetséges még jobban megszerettem, még egy fiú sem teett ilyet értem. Lehet azért mert még nem nagyon volt barátom. De ha tényleg szeret akkor mért csókolóztak? De mivan ha ez az Emma mozdult rá? De akkor is ha így lett volna akkor miért vágott a fejemnek ilyeneket?- Gondolkoztam magamban.
-Tudod ez a lány nem azért volt együtt Niallal mert szerette hanem a hírnévre pályázott, és néha meg is zsarolta minimálisan de tudod milyen Niall ha szerelmes? Mert ő az volt, egy mosollyal kenyérre lehet kenni.-ó csodás ebből leszűrtem hogy hangosan gondolkoztam, de fontos infókat tudtam meg.
-Te tudod hogy Niall milyen mikor szerelmes mert én még csak egy hete, de szerintem öt mindig kenyérre lehet kenni. Ha kértek tőle valamit akkor azt megcsinálja nem?
-Hát nem teljesen de ha te kéred akkor biztosan megcsinálja.-vonta meg a vállát Zayn. Közben eldöltem az ölébe ő pedig átkarolta derekamat. Nagyon jól nézhettünkki igy együtt. Egy tök elegáns pasi ül a földön és az ölében egy szakatt könnyektől eláztatott ruhás lány akinek ki van sírva a szeme.
-Ez nem igaz ő átalában mindenkinek mindent megcsinál.-álltam ki az igazam mellett.
-Liz. Drágám vedd már észre hogy neki te vagy a mindene. Mióta megismert csak rólad beszél. Már a fiukkal azon gondolkodtunk hogy nem vesszük fel a telefont ha hív és nem engedjük hogy átjöjjön, mert már a csapból is te fojtál. Liz olyan jól nézett ma ki.... Liznek de jó illata van.....Liz blablabla. Egész nap ez ment. Teljesen megőrítetted.-simogatta meg a vállamat közben Zayn nehogy megfázzak mert elég hűvös lett.
-És..és még ki tudta rajtatok kívül hogy én tetszek Neki?-kérdeztem már megint összeszorult torokkal.
-Lizzie..rajtad kívül mindenki tudta, csak azt csodálom hogy a sajtó nem jött rá.-nevetett magában.
-Köszö.....nöm.-mondtam egy nagy ásítás közepette.
-Álmos vagy?
-Hát...igen. Hazavinnél?-kérdeztem kifacsarpdott testtel csak hogy a szemébe tudjak nézni nagy kiskutya szemekkel.
-Ezenek a szemeknek nem tudok ellenállni gyere.-óvatosan feltoltam magamat öléből, ő felállt majd felhúzott és elcammogtunk a kocsiáig, beszálltunk és innen üresjárat, mert bealudtam.


Harry szemszöge:

Enyhe szuszogásra keltem ami mellőlem jött és egy édes kis nózihoz tartozott ami történetesen ahhoz  a lányhoz tartozott akiért még az életemet is feladnám. Oldalrafordultam és megláttam azt az édes kis pofit. Megsimogattam arcát mire megmozdult és nagy sajnálatomra az óriásmacija felé fordult ás szorosan átölelte gondolom azt hitte hogy én vagyok. Nem tudtam mit tenni felkellett kelnem, mert hívott a szükség. Hát kikászálódtam és elindultam az illemhely felé. Kinyitottam a szobaajtót, és mint egy tornádó csapott le kedves kis barátnőm kutyusa. Mire én (muszáj kimondanom) felsikítottam mint egy lány, és hátraestem....

2/2
Tudom ez nagyon nukuka de most ennyire tellett Legközelebb hosszabb lesz.:)

Szerencsére nem huppantam akkorát a földre, mert a kezemmel tudtam tompítani az esésemet. Jó kis kellemes nyilalást éreztem a hátsófelem felől. De jó! Épp próbáltam volna felállni amikor "támadóm" megint lecsapott rám, de ekkor már megfogtam.
-Megvagy te kis gazember....azaz gazkislány. Öhm... Megvagy Lexi.-mondtam kicsit zavarodottan.
-Harry.. te mi a francot csinálsz Lexivel, és mi a jó bánatért kell arra keljek hogy te visítasz mint egy kiscsaj.-hallottam meg barátnőm nem épp kedves szavait az ágyból. De teljesen igaza van.
-Bocsánat hercegnőm. WC-re indultam és..-kezdetem.
-Tudod mit? Inkább nem akarom tudni. És végre letennéd azt a szerencsétlen állatot?-kérdezte kérlelő mégis bántó hangon.
-Igen le. És ugyan miért lenne szerencsétlen mikor maga a NAGY HARRY STYLES fogja a kezében?-húztam fel szemöldökömet játékosan.
-Bocsánat.-mondta egyszerűen-Mész a fürdőbe? Mondjuk tök mindegy mivel 2 van. Szóval majd visszajövök emberként, és azt ajánlom te is mosakodj meg mert hát nem vagy a legjobb formádban.
Majd kikászálódott az ágyból elment mellettem és eltűnt a szobája fürdőjében. Ez kicsit furcsa volt sohasem szokott így viselkedni. Itt valami baj van.

Lol szemszöge:

Nagyon nincs kedvem beszélgetni Harryvel, nem az ő hibája csak egyszerűen egy hír miatt vagyok ilyen. Nem akarom neki elmondani, de szerintem már kitalálta hogy van valami bajom. Nagyon feltudja húzni az agyam, ha az éjszaka közepén felhív Zayn hogy Niall meg Liz összeveszett, és hogy magához viszi Lizziet, mert már elaludt. Niallt este hívtam nem vette fel vagy 20x egymás után. Ugy ennyi bajom van. De megoldom. Beszélek mind a kettőjükkel majd kibékítem őket. Halkan felsikoltottam mert most vettem észre hogy idegességemben mennyire erősen fésülöm az eléggé gubancos hajamat. Visszaállítottam magamat valamennyire nyugalmi állapotba és tovább fojtattam a készülődést. Fogmosás közben pittyegett a telefonom jelezve hogy jött egy üzenetem. Perrie írt:

Szia egyetlen testvérkém... Hogy aludtatok Haryvel? Remélem nem csináltál hülyeséget. Ma megvagytok hívva ebédre. Van egy órátok ideérni, és nincs olyan hogy nem jösztök. Puszikállak xoxo Pezz


Már csak ez hiányzott, hogy ezzel a hülyeséggel még jobban felidegesítsen... Hogy aludtatok Harryvel? Remélem nem csináltál hülyeséget... Most komolyan milyennek ismer? Tény hogy egy ideig nem nagyon voltunk jóban...és ez most újra akarja csinálni? Hogy ő a felnőtt én meg a kicsi gyerek? Hát ez nem fog működni Pezz ......most nem.
Úgy döntöttem megint kicsit vadabbra veszem a formát mint régen. Imádtam olyan vad cuccokban járni. Nem tudom miért de megnyugtatott, ahogy egyben Lizt is. Visszabaktattam hát a szobámba előhúztam az egyik kedvenc szerelésen visszarobogtam a fürdőbe majd belebújtam ruháimba.

Kivágtattam a szobámba majd hirtelen megtorpantam. De már késő volt..... Harry ott ült az ágyan anygyali külsővel, én meg úgy néztem ki mint egy női modern katona. Gyorsan lesütöttem a szememet és elkezdetm egymáshoz ütögetni lábfejemet. Mi van ha így nem tetszem neki? Ha csak az aranyos kislányt szereti bennem? Nem..nem gyengülhetek el most...ebben a ruhában nem lehetek nyápic. Határozottan felemeltem fejemet majd ezt mondtam:
-Figyu Pezz írt hogy menjünk hozzájuk szóval indulni kéne mert a város másik felében laknak.-majd gyors léptekkel elindultam az ajtó felé. Lerobogtam a lépcsőn majd megálltam az ajtóban. Nagy meg könnyebülésemre Hazza követett. Felhúzta a cipőjét mint én majd elindultunk a kocsi felé. Épp ültem volna be az anyósülésre mikor Harry megfogta a kezemet és magához rántott. Testem az ő felsőtestének csapódott majd puha ajkait az enyémekre nyomta. Szája ostromolta az enyémet, de én sem voltam rest viszonoztam tettét. Csókunk egyre hevesebb lett majd nyelve átjutást kért a határon, amit persze engedélyeztem neki. Éreztem ahogy a gyomromban a lepkék úgy mozgolódtak mintha RedBullt ittak volna. Viszont furcsa volt, mert egyre kezdett elpárologni az előbb érzett haragom. Vad csókolózásunknak ő vetett végett mert már gondolom nem bírta szusszal ahogy én sem. Muszáj volt mosolyognom, és csak úgy kibukott belőlem.
-Ez egy elég piszkos csók volt. Harry Styles. nem hittem hogy ennyire mocskos éned van.
-Annyira leszek mocskos amennyire te akarod. És ez a csók annyira volt vad amennyire te szexis vagy. Én sem hittem Lola Edwards hogy ilyen éned is van.-mosolygott azzal a csábító féloldalas mosolyával, majd szemmel láthatóan végignézett rajtam.
-Hát ilyen is tudok lenni...-pördültem meg előtte.-De mostmár menjünk mert Pezz leszedi a fejemet.
-Oké.-bólintott majd inyitotta bekem az ajtót. Én beültem mire ő megkerülte a kocsit, beült mellém, és rátaposott a gázra...

9.rész

Sziasztok Emberek! Először is bocsánat a késésért. Másodszor köszönöm szépen az oldalmegjelenítéseket! De mostmár lépjük át a 210et. Harmadszor még mindig várom a kommit. De nem is untatlak titeket tovább itt van az új rész remélem tetszeni fog!

Egész úton a cipőmet néztem és egymáshoz ütögettem mintha az olyan érdekes lett volna. Egész idő alatt Niallon járt az eszem. Nem is értem miért parázok ennyire hisz nem is járunk, holnap lesz ugyan az első randink de akkor is. Teljesen megkavart ez a srác. Egy kezet éreztem meg a vállamon majd egy ismerős hangot.

-Ne aggódj tetszeni fogsz neki.-mintha tudta volna hogy pár perce min kattogott az agyam. Egy mosolyt küldtem felé.-Figyelj szeretnék bocsánatot kérni améirt olyan bunkó voltam veled délelőtt.-szabadkozott. Közben pedig a kezemet az övéi közé zárta.

-Semmi baj, és ami azt illeti én sem voltam valami kedves. Meg tudnál nekem bocsátani.-ültem kicsit közelebb Lolhoz, és tekintetemet az övébe forrasztottam.

-Ez nem kérdés. Óóó úgy szeretlek te ütődött. Na gyere ide had öleljelek meg.-úgy szorítottuk egymást mintha ez lenne az utolsó dolog amit az életünkben csinálhatunk. Adtam egy puszit az arcára majd nevetve elváltunk. Az út hátralévő részét beszélgetéssel töltöttük. Nagy vonalakban elmondtuk egymásnak hogy mi történt velük mikor a fiúkkal voltunk.

-Tudtam hogy elszöktél.-vágott közbe Lol.

-A megvilágásodás öröme.-kontráztam.

-Hát igen ez vagyok én.-majd bevágott egy nagymenő fejet, mire mindkettőnkből kitört a röhögés. Mikor már fuldokoltunk a röhögéstől Dani közbeszólt.

-Lányok örülök hogy gyakoroljátok a fotókra a mosolygást de most már ideje lenne visszavenni egy kicsit visszavenni mert megérkeztünk.-az utolsó szóra mind a ketten felnéztünk és azonnal lefagyott az arcunkól a mosoly.

-Ideje kiszállni.-szólt Eleanor mert teljesen lefagytunk, épp hogy csak levegőt vettünk.-Lányok ne aggódjatok. Liz, Niallnál jobb párt egy ilyen eseményre nem tudnék elképzelni, bár jó ha odafigyelsz rá, mert néha hajlamos kicsit többet inni a kelleténél. Lol, téged ahogy megismertelek, egyből tudtam kersve sem lehetne jobbat találni nálad Harry mellé.-erre a barátnőm kicsit elpirosodott.-Neked csak egyet tudok mondani Harryhez. Sok sikert hozzá.-majd bíztatóan megsimogatta barátnőm karját. Egyszer csak egy hangot hallotunk a hátunk mögül.
-Hát ez fájt Eleanor. Mégis mit akarsz ezzel mondani?-vonta kérdőre a sértődött hang Eleanort.
Hátrafordultunk mert ez a hang ismerősen csengett. Mély férfias hang volt tele pimaszsággal. Ahogy gondoltuk ott álltak előttünk teljes harcidíszben ,mindenki mosolygott, bár a göndörke arcát tettetett értetlenség birtokolta. Mögötte megláttam őt. Szőke fürtjei rendezetten álltak a feje tetején, tengerkék szemei csak ugy csillogtak, szájára kiült az a jellegzetes mosolya mikor láttam ahogyan végigmér. Ettől éreztem ahogyan az arcom a tűz martaléka lesz. Gyorsan lesütöttem a szememet, és éreztem ahogy a szívem a megszokottnál gyorsabban kezd el kalimpálni a mellkasomban. Ahogy a földet pásztáztam megláttam magam előtt két fekete ünnepi cipőt. Felnéztem és szembetaláltam magamat Vele. Reflexből beharaptam az alsó ajkamat, és fél szemmel gyorsan végigmértem a testét. Hogy lehet valaki ilyen tökéletes?
-Szia.-köszöntem-Nagyon szép smoking.-mosolyogtam rá hogy oldjam a feszültséget közöttünk.
Nem válaszol nem tudtam mit kéne csinálnom mikor végre szavak hagyták el a száját.
-Szép lett a hajad. Így jobban tetszik mint az előző. És a ruha...egyszerűen fantasztikus. Viszont te csodálatos és gyönyörű vagy mind ezekkel mind ezek nélkül.-közben szemei fogva tartották az enyémet. Teljeset lefagytam, nem tudtam mit mondani. Még egy fiú sem mondott nekem ilyen szépeket. Persze apán kívül. Teljesen meghatódtam. Fogalmazzunk úgy hogy ettől a 3 mondattól kisebb sokkot kaptam.
-Öhm..-nyögdécseltem-köszönöm.-majd magam sem tudom miért egy gyors puszit nyomtam az arcára.
-Figyelem emberek indulni kéne. Ti tényleg ennyire elmerültetek egymásban? Már 2 perce itt szólongatlak titeket hogy érdemes lenne elindulni mert le fogjuk késni a belépőnket.-szólt ránk erélyesen Lou.
-Nyugodj már meg drágám, nem látod csak szerelmesek. Hagyd inkább békén őket és gyere.-karolt bele Louisba a barátnője és arrébb húzta.
-Gyere induljunk.-mondta lágy hangján Niall.
-Oké.-majd szép lassan ballagtunk egymás mellett a vörösszőnyeg felé.
Útközben éreztem ahogy a mellettem sétáló fiú keze hozzáér az enyémhez majd egymásba fonja ujjainkat. Félő tekintettel felém fordult, mire rámosolyogtam, ő pedig viszonozta. Egy cseppett sem zavart hogy megfogta a kezemet. Sőt, örültem hogy valaki foglalkozik velem. Ahogy egyre közeledtünk a vörösszőnyeg felé úgy nőtt a hangerő és ezzel együtt a szívem dobogásának üteme.
-Ne izgulj, nem olyan rossz. Csak egyet kérek...ne vakulj meg.-viccelődött szőke barátom.
-Kösz ezzel nagyon megnyugtattál.-fintorogtam.
-Szívesen részben ezért is vagyok.-mosolygott az 1000 wattos mosolyával.
-Oké ti jöttök.-szólt oda az egyik rendező.
Ahogy kiléptünk a rivaldafénybe egy csomó fotóssal találtuk szemben magunkat. Próbáltam mosolyogni, de a meglepettségtől csak kényszermosolyt tudtam az arcomra erőltetni. Még jó hogy Niall átkarolta a derekamat mert különben összeestem volna. Az adrenalinszintem az egeket verdeste. Mikor elkezdtek kattogni a gépek rájöttem hogy Niall miért mondta azt hogy próbáljak meg nem megvakulni. Nem tudom hány percig álltunk a paparazzik előtt de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Mikor láttam hogy Liamék elkezdtek integetni és elindultak a hatalmas épületbe ahonnan szólt a zene egy óriási kő esett le a szívemről. Már a végén kicsit sietősre vettem mert elakartam tűnni a tömeg elől és persze húztam magammal Niallt is. Ha ilyen híresnek lenni kösz inkább kihagyom, bár vannak előnyei is. Mint például ez a jótékonyság.
-Hé, hé nyugi már bennt vagyunk. Ilyen rossz volt?-kérdezte majd szorosan magához szorított.
-Nem csak már elegem volt a vakukból. Amúgy te is látod azokat a fehér pöttyöket a levegőben?-kérdeztem fancsali képpel.
-Nem, én már megszoktam, 2 év után te is megfogod szokni.-mosolygott majd bevezetett a terembe ahol elfoglaltuk a helyünket, vagyis csak mi lányok, mert a fiúk elmentek átöltözni mert ell kell énekelniük a One Way Or Another-t. Csak én nem tudtam arról hogy most fel fognak lépni?
-Lol. te tudtad hogy fellépnek?-kérdeztem.
-Nem én sem tudtam de várható volt.-mosolygott.-Legyünk büszkék hogy ilyen aranyos és segítőkész pasiaink vannak.
-Hát ami azt illeti Niall nem teljesen....a pasim.-mondtam lehajtott fejjel és közben a ruhám szélét birizgáltam.
-Hogy hogy nem? Hisz kézen fogva jöttetek meg valamit susmorogtatok plussz ölelkeztetek. Meg olyan cukik vagytok együtt.-hadarta barátnőm.
-Hé hé nyugi nem ugy értettem csak még nem hivatalosan, mert még nem volt meg az első randink és az első csókunk sem.
-Akkor megnyugodtam és mikor lesznek meg az elsők?
Hát holnap megyünk randizni a másikat nem tudom, de egy szót se erről. Meg figyelj mert ők jönnek.-figyelmeztettem barátnőmet.
Elsötétedett az egész terem majd a színpadra irányítottak egy fénycsóvát ami megvilágította a konferálót.
-Kedves vendégeink! Mindenkit üdvözlök itt a Red Nose Day jótékonysági bálján! Nagy örömömre szolgál hogy én konferálhatom fel a világ egyik legsikeresebb fiúbandáját. Ezek a fiúk nagyon sokat tettek ezért az alapítványért. Voltak Ghanaban, ellátogattak egy gyermekkorházba, egy szóval ezek a fiuk fantasztikusak. Hölgyeim és uraim a One Direction!!!!!!!-a végét már ordibálta. A lámpák felgyúltak, elindult a zene, majd megjelentek ők is. Ahogy feltűntek elkezdtek össze vissza rohangálni a színpadon. Harry kellemes hangja kezdte a dalt, majd folytak egymásba a szólamok. Egész idő alatt az én szőke herceget néztem.Látszott hogy mennyire bele éli magát, de nem csak ő hanem a többiek is. Láttam ahogy izzadtságcseppek jelentek meg az arcukon. Olyan átéléssel még senkit sem láttam énekelni mint ezt az öt srácot. A végén akkora tapsvihart kaptak hogy csak zengett az épület. Bár szerintem tőlünk kapták a felét. A fiúk zihálva mentek le a színpadról. Nekem sem kellett több azonnal megindultam az öltözőjükhöz, már csak egy gond volt....nem tudom hogy hol vannak. Már a folyosón voltam, de nem tudtam mere induljak el. Végül jobbra indultam és benyitottam az egyik ajtón. De csak a takarítószertár volt az. Tovább indultam. Már a harmadik ajtón nyitottam be amikor valami zajt hallottam egy másik ajtó mögül. Gyorsan odasiettem majd benyitottam. Amit láttam teljesen letaglózott.
-Niall te meg mit csinálsz?-kérdeztem elhaló hangon.
-Öhm...Liz én meg tudom magyarázni. Kérlek adj egy percet!-esedezett.
-Ez a te kis barátnőd?-kérdezte az előbb Niallt faló szőke hajú lány lenéző hangon.
-Te jobb lesz ha azonnal elmész Jessi.-mondta lecsukott szemmel Niall aki még mindig egy helyben állt.-És soha többé nem szeretnélek látni..soha.-mondta és láttam ahogy ökölbe szorul a keze. Közben bennem egyre csak gyülemlett a könny a gyűlölet a csalódottság. A torkomat már folytogatta a sírás. Éreztem a gombócot. A csaj felállt elindult de előtte odament Niallhoz és az arca felé nyúlt, de Niall elkapta a kezét.
-Csak menj el.-mondta szaggatottan.
-Az előbb még élvezted. Na mindegy.-majd gonoszan mosolyogva kiment.
-Most mond meg ez kinek volt? Mert hogy nekem és neked sem az biztos.-kezdtem el egy kicsit magasabb hangnemmel mint ahogy kellett volna.
-Liz teljesen igazad van csak had magyarázzam meg.-jött közelebb.
-Ne gyere közelebb.-figyelmeztettem.-Hogy tehetted ezt?
-Csak egy percet adj.
-Hogy lehettél ilyen? Én biztam benned pedig még nem is járunk és még csak 1 hete ismerlek. És én mégis bíztam benned. Nem is tudom miért még én voltam a hülye hogy bedőltem neked. Hát ez kész...-és már potyogtak is a könnyeim.
-Hm..igazából igazad van. nem is tudom hogy miért töröm magamat végül is nem is járunk. Nem is tudom miért érdekel engem hogy tudd hogy miért történt. Nem is ismerlek teljesen. Lehet csak a hírnév miatt vagy velem. Nem tudom jobban belegondolva nem is számítasz semmit nekem, nem is tudom miért is érdekeltél. Nem számítasz semmit, semmit.-ezzel betelt a pohár. Közelebb léptem hozzá és pofoncsaptam. Sarkon fordultam kiszáguldottam a szobából és egyenesen az ajtó felé haladtam. Beleütköztem pár emberbe, és néhányan utánam is szólak. De csak egy hang volt ismerős. A Zayné. De nem nagyon érdekelt én csak száguldottam. Már kint voltam az utcán amikor nem bírtam tovább. A sírás elvette az erőmet. A földre rogytam és sírtam. Közben éreztem egy óriási lyukat a mellkasomban. Hogy tehette ezt velem? És ha ennyire kiborultam tőle akkor tényleg és visszavonhatatlanul szeretem.....

8.rész

Na sziasztok! Elnézést a késésért de nagyon kikészítenek a suliban plussz fellépések ezért nem nagyon marad időm az írásra de megteszek minden tőlem telhetőt. Na az az 1 komi tényleg nem nagyon akar jönni, de ha nem akarjátok nem erőltetem, de az oldalmegjelenítéseket köszönöm! Remélem tetszett az előző rész, és hogy ez is fog! De tessék jó olvasást! xoxo:blanka

Blanka szemszöge:

Reggel arra ébredtem hogy valaki a nyakamba szuszog. Tudtam hogy ki az a személy és mikor megfordultam és szembe kerültem vele, önkéntelenül is elmosolyodtam. Szőke tincsei kuszán álltak, szempillái néha-néha megrezzentek, telt rózsaszín ajkai pedig kicsit szét voltak nyílva és kilátszott a fogainak az alja. Éreztem ahogy minden lélegzetvételnél a mellkasa megemelkedik majd besüllyed. Míg arca felfedezésével foglalkoztam addig a nap sugarai bekúsztak az ablakon lágyan cirógatva így bőrőmet. Most volt időm gondolkozni. Azon hogy mit is akarok, mit érzek valójában. Az kétségtelen hogy többet érzek iránta mint barátság, és alig egy hét alatt alakult ki ez az érzés ami uralkodik felettem. Abban viszont nem vagyok biztos hogy ő mit érez. És ha véletlenül én is többet jelentenék neki akkor készen állnék-e egy kapcsolatra, meg tudnék-e benne bízni hiszen még csak alig ismerem. Fogalmam sincs, de ezen a részén még rá érek gondolkozni. A másik részén viszont kellene. Pontosan nem is tudom hogy valójában mit  érzek. Az igaz hogy minden egyes érintésénél szavánál amit felém intéz a szívem egyre hevesebben kezd el dobogni. Itt volt ez a TV-s ügy is. Azt hittem hogy ott helyben megsemmisülök annyira rossz volt úgy látni, teljesen szótlanul. Abban ki kell egyeznem magammal, hogy ez még nem teljesen szerelem amit érzek, úgy valahogy a szerelem és a barátság között. Elmondani meg nem akarom, nem szeretném tönkretenni azt ami eddig kialakult közöttünk. Nem tudom miért , vagyis hát tudom hogy miért de nagyon ragaszkodok hozzá és nem szeretném elveszíteni. Ebből a gondolatmenetemből egy ujj zökkentett ki ami elkezdte nyomogatni az arcomat. Ugy tettem mintha még aludnék, mert a relaxáláshoz,gondolkozáshoz lecsuktam a szemeimet. A bökdösés nem akart abbamaradni. De egyszer csak nem éreztem semmit, nem hallottam semmit magam mellől. Egy szuszogást egy lélegzetvételt, semmit. Óvatosan kinyitottam a szemet hátra rájövök a titokra hogy hova tűnt az én édes szöszke barátom. Kinyújtottam oldalra a kezemet, hogy megnézzem egyáltalán ott fekszik-e mellettem. De a kezeim csak a hűlt helyét tapogatták. Na jó ez így nem lesz jó. Muszáj volt felülnöm, hogy megnézzem tényleg nincs-e ellettem vagy nem látom-e valahol. De nem volt sehol. Kétségbeesésemben nem tudtam mit csinálni mégegyszer végigpásztáztam a szobát....amikor megakadt a szemem az ágy végénél kikandikáló szőke tincsen. Gyorsan kapcsoltam és elkezdtem egy kicsit színészkedni.
-Úr Isten Niall hol vagy? Kérlek gyere elő!-semmi válasz. Ha így akarja akkor kicsit durvább eszközhöz nyúlok, lehet kicsit durva de legalább megtanulja hogy velem nem lehet egykönnyen játszani.
-Értem...akkor ha nem találom akkor azt csinálhatok amit akarok, már biztos elment.-gyorsan felpattantam az ágyról kicsaptam az ajtót, végigszaladtam a rövid folyosón, leszáguldottam a lépcsőn és már a konyhában is voltam. Tudtam hogy jön utánam és látja hogy mit csinálok, csak hogy provokáljam még egyszer kiabáltam:
-Biztos nem akarsz előjönni? Kérlek!!-még mindig semmi ahogy gondoltam. Megnézem meddig lehet húzni az idegeit.-Ez az végre nudizhatok egyet.-kiabáltam, és csak egy kicsi kellett hogy elröhögjem magamat. Elkezdtem a konyha közepén az akciómat. Tudtam hogy az ajtó mögül néz szóval olyan szögben álltam hogy lásson. Mivel még a tegnapi ruha volt rajtam először a pulcsit szedtem le magamról. Aztán óvatosan kibújtam a felsőmből, így már felül csak a melltartóm meg egy atléta takart. Aztán elkezdtem letolni a nadrágomat, de direkt megálltam és úgy tettem mintha halottam valami zajt. Nem vagyok hülye akkor is ha csak a barátom minden fiu szereti látni a lányokat meztelenul de én nem adom meg neki ezt az örömet. Lassan odasétáltam az ajtóhoz és megálltam előtte.
-Niall tudom hogy ott vagy nem vagyok vak. Gyere elő!-utasítottam.
-Na jó, de honnan tudtad hogy ott vagyok?
-Gondoltam hogy még a házban vagy és ha én megyek valahova akkor te természetesen jössz utánam, és direkt nem csináltam végig a vetkőzést. Amúgy is csak azért csináltam hogy előgyere.
-Okos vagy tudtad? De lehetne h...
-Nem -vágtam a szavába.
-De nem is tudod..
-Hidd el tudom. Amúgy kérsz  valamit enni?
-Ami azt illeti jól esne egy kis pillecukor.
-Mi? Reggel cukorbombával akarsz kezdeni? Nem vagy így is elég aktiv?
-De én akkor is azt szeretnék enni.-durcizott be.
-Na jó de hol keressem?
-Hagyd csak rám.-majd odalépdelt a pulthoz és pont amikor megfordultam akkor ért oda elém akkor fordultam meg így egymáshoz simult a testünk, amitől melegség öntötte el a testemet és kirázott a hideg. Az arcunkat csak centik választották el egymástól. Egy ideig csak néztük egymást aztán Niall megtörte a csendet.
-Liz, én szeretnék neked mondani valamit, de szavakkal nem tudnám elmondani úgyhogy inkább elénekelném.-Megfogta a kezemet felhúzott vissza a hálószobába és elővette a gitárját. Furcsa mindig van kéznél egy gitár. Leültem az ágyra mellé és elkezdte az a gyönyörü dalt azzal a gyönyörű hangjával és csak élveztem.
http://www.youtube.com/watch?v=c407SL9_GNY
Teljesen átjött az üzenete. Miközben énekelt elmondhatatlan földöntúli érzés fogott el. Nem lehet megmagyarázni. Olyan jó volt hallgatni és tudni hogy ezt nekem énekli csak nekem és ez egy szerelmi vallomás... Teljesen elérzékenyültem. Nem bírtam a könnyeimmel csak úgy jöttek maguktól. Mire befejzte a dalt már alig láttam a könnyfátyoltól a szemem előtt.
-Ezt..ezt tényleg..hm...igaz?-kérdztem még mindig küszködve a könyneimmel.
-Igen. Tudod mikor megismertelek tudtam hogy te más leszel mint a többi lány akivel eddig találkoztam. Ők csak a hírnév miatt barátkoztak velem...de te úgy éreztem te más vagy mint a többiek. Veled el lehet beszélgetni, kedves és segítőkész vagy. Nem tudom hogy nem lehetett eddig barátod.
-Ebben igazad van. Más vagyok mint a többiek, ezért is cikiztek mindig a suliban..és azután még rosszabb lett hogy elkezdtünk barátkozni Lollal. És amikor Perrie befutott akkor már teljesen ki voltam készülve de tartottam magamat. És részben ezért nem volt még barátom.
-És mi a másik része?
-Hát igazából vártam a nagy Őre.-pirultam el.
-Ez de aranyos. De ha már úgy is itt tartunk szeretnék neked adni valamit. Amikor megláttam egyből rád gondoltam. Még a nagymamámé volt.-majd a fiókból előhúzott egy gyönyörű szív-kulcs nyakláncot.

-Niall.. ez ez gyönyőrü. De miért kapom?
-Te vagy az egyetlen kulcs a szívem nyitásához. A sok kacat között találtam akkor mikor utoljára voltam otthon. És eldöntöttem hogy annak a lánynak fogom adni akit semmi pénzért nem engednék ki a karjaim közül.-ebbe a mondatába ő is belepirult. Biztosan jól nézhettünk ki kívülről. Két tini egymás karjaiban akik teljesen el vannak pirulva egymástól. Muszáj volt nevetnem.
-Ez mi volt?-kérdezte értetlen fejjel.
-Tudod amikor boldog vagyok mindig muszáj nevetnem.
-Ó az más. De lenne még egy kérdésem. Eljönnél velem vasárnap egy randira..de persze csak ha akarod...mármint...
-Nyugi. Szívesen elmegyek veled egy randira.-mosolyogtam.
-Oké ezzel ezt meg is beszéltük. Mit csináljunk?
Végszóra megcsörrent a telefonom. A képernyőn Perrie képe villogott. Elfogadtam a hívást és a fülemhez emeltem a telefont....
-Szerintem tudom mit kell ma csinálnunk. Perrie azt mondta hogy azonnal menjünk vissza hozzátok bárhol is vagyunk mert fontos bejelentése van, amit még csak mi nem tudunk.
-És miért nem tudta elmondani telón keresztül?
-Van egy olyan érzésem hogy valahova mennünk kell, gondolom előtte meg akar igazítani.
-Miért nem vagy jó úgy ahogy vagy?-értetlenkedett tovább az a srác akivel holnap randizni fogok.
-Tudod ez egy amolyan női dolog. De nyugi én sem értem. De gyere induljunk.

A visszafele út nem is lehetett volna ennél jobb. Egész végig röhögtünk, énekeltünk, és teljesen kiakasztottuk egymást. Egyetlen egyszer nem röhögtünk, amikor megvitattuk a Tv-s dolgot, de azonnal lereagáltam, hogy engem nem nagyon érdekel mit mond a sajtó ha én tudom az igazságot. Egyszóval fenomenális volt a kocsiút. Még mindig röhögve kikászálódtunk a kocsiból valahogyan elbotorkáltunk a bejárati ajtóig és beestünk rajta. Persze minden szem ránk szegeződött, és furcsa fejek társultak hozzájuk.
-Inkább meg sem kérdezem. Mindegy legalább itt vagytok.-nyugtázott Perrie.
-Bocsánat.-mondtuk egyszerre amin persze megint elnevettük magunkat.-Na mit szerettél volna mondani?-folytattam egyedül.
-Ma este lesz egy bál ahova kötelező elmenni, és már csak t hiányoztatok, és téged még rendbe kell tegyünk a lányokkal. Nem lesz egy könnyű menet.-mondta Perrie.
-De nekem miért kell menni?-kérdeztem, bár tudtam rá a választ.
-Mivel nincs aki Niallal menjen és szerintem te se ellenkeznél.-vágta rá az én édes kedves barátnőm, muszáj volt valahogy visszavágnom. Ó igen az érzékeny pontján.
-Szerintem te sem elleneznéd hogy Harryvel menj. És mond milyen volt az éjszakátok remélem azért nem csináltatok nagy felfordulást?-Ó te..-Oké lányok tűzszünet.-vágott közbe Eleanor.
-Na figyu mondom a tervet. Mi a lányokkal elmegyünk ruhát nézni cipőt venni meg fodrászhoz. Ti pedig este 7-ig kimenőt kaptok de rendesen jelenjetek meg azért jó?-utasította a fiúkat Dani.
-Igen, főleg te kedvesem mert múltkor 'véletlenül' elfelejtettél fogat mosni, szóval ha ez mégegyszer megtörténik, otthagylak. Amúgy szeretlek.-mondta El majd odaugrott barátja mellé és adott neki egy puszit, miközben Louis rosszallóan nézett rá.
-Na gyerekek indulás!!! Mármint lányok! Na sziasztok srácok aztán egyben maradjon a ház.
-Oké.-mondták kórusban. Mi pedig elindultunk a fodrászhoz de valamiért elég rossz előérzetem volt.

-Na lányok ő itt a fodrászom Tom.-mutatta be El a fodrászát. Szimpatikus pasi volt. Gyorsan odahívta a munkatársait és kezelésbe vettek minket. Engem Tom szépített meg. Végül úgy döntöttünk hogy alulra tesz egy kis rózsaszín festéket meg egy kicsit fakít a barnaságomon.. Szerintem állati jól néz ki. Niall nem fog rám ismerni. A hajvágás közben egyre csak körülötte járt az eszem.
 Vajon mit tervez holnapra? Hiányzok neki? Teljesen elmerültem a gondolataimban befejeződtek a munkálatok. Mi pedig megköszöntük a segítséget és indultunk ruhát keresni. Benéztünk vagy 20 boltba de én sehol sem találtam magamnak egy tetsző darabot sem. A többiek már mind megvették maguknak csak én vagyok ilyen szerncsétlen hogy semmi sem tetszik. mikor már a 21 boltba mentünk be már semmi kedvem sem volt az egészhez. Legszívesebben elrohantam volna sikítva, de nem tehettem sajnos. A sorok között bóklásztam amikor megakadt a szemem egy rózsaszín csipkés darabon.
-Hé Lol gyere!
-Igen jövök, kérlek mond hogy találtál valamit.
-Igen találtam. Csak nem túl virágos?
-Nem érdekel mennyi virág van rajta gyere próbáld fel mert nagyon jól néz ki és meg a hajadhoz.-megfogta a kezemet és elhúzott a próbafülkéig és szó szerint betuszkolt oda. Gyorsan átöltöztem mert a lányok már az ajtó előtt toporzékoltak. Félve kiléptem az ajtón mire óriási szemekkel és meglepett arcokkal találtam szemben magamat.
-Liz ez egyszerűen meseszépen áll rajtad. Ezt kell választanod.-biztattak mindannyian.
-Tényleg jó? És és Niallnak is tetszeni fog?-kérdeztem elpirulva lehajtott fejjel.
-Szerintem igen de mond csak mi történt tegnap este?-kérdezte selytelmes mosollyal az arcán Perrie.
-Legyen elég annyi hogy holnap randira visz.-nevettem tapsikolva.
-Na ne tényleg? Ez olyan cuki.-kezdtek el ők is tapsikolni.
-És nézzétek mit kaptam tőle.-majd büszkén előhúztam a kulcsit ami a nyakamban fityegett.
-Ez annyira romantikus. Gratulálok.-ugrott a nyakamba El.
-Köszi. Na akkor szerintem ezt választom.

Boldogsággal megtelve indultunk visszafelé hozzánk (Lol és az én közös házunkba). Nem akartuk hogy a fiúk meglássák a ruhákat plussz nem akartul zavarni őket. Elmentünk készülődni. Lefürödtünk, megcsináltuk egymás sminkjét, majd leltünk még beszélgetni 1 órát. Mert 7-re kellett menni. Egy csomót nevetünk, jobban megismertem Eleanor-t és Danielle-t. Mikor eljött az idő elkezdtük felvenni a választott ruháinkat és akkor tűnt fel valami. Nekem nincsen cipőm.
-Figyu El nekem nincsen cipőm.
-Mi miért nem mondtad semmi sincs?
-Hát van egy balettcipőm az jó lesz?
-Várj van nálam egy cipő remélem jó lesz a lábodra.-majd elővette a táskáját és kihúzott belőle egy csodálatosan kinéző cipőt.
-Ez most komoly? Kölcsön adod nekem? Ezt tényleg nem fogadhatom el.-szabadkoztam.
-Ha jó a lábadra akkor neked is adom, én nem annyira szeretem.-mosolygott.
-Úr Isten köszönöm szépen, egy istennő vagy.-ugrottam a nyakába. Gyorsan felhúztam a cipőt és teljesen passzolt a lábamra. Gyorsan letipegtünk a lépcsőn, mindenki megdícsérte a másikat, majd kimentünk a kocsihoz. Beültünk és száguldottunk is Perrie vezetésével a helyszínre.....

7.rész
Majdnem csók.....

Először is elnézést a késésért ami inkább fokozott csúszás volt. De tényleg nem volt rá időm, sajnálom de most itt van a kövi úgyhogy juppiiiiii!!! Tudom nem lett valami hosszú de azért megteszi.Ennek a résznek egy címet is adok ha nem baj mert annyira illik rá.A kövi rész 160 oldalmegjelenítés és még mindig 1 kommi után jööne. Tényleg legyen már meg az az 1 komi nem nagy kérés csak legyen komi. Jöhet hideg meleg mindennek örülök. Kösszi!! xoxo

 

 

 

Lol szemszöge:

 

 

Liz elment "aludni" vagy legalább is ezt mondta. Szerintem van e mögött valami. De most nem erre koncentráltam hanem arra a személyre aki előttem ült, akit mióta megláttam szeretek. Nem tudom hogy miért, csak úgy. Maga az egész ember vonzó, hűt még ha megvillantja azt a féloldalas mosolyát. Láttam hogy szólásra nyitotta a száját de nem jött ki hang a torkán. Gyorsan be is zárta.

-Igen?-bátorítottam. Fogalmam sincs hogy mit akarhat mondani. Lila gőzöm sincs ne tudom mi fog belőle kisülni ha ilyen nehezen mondja el.

-Lol....én..öhm. Az a lényeg hogy.....vagyis....azt akarom mondani......hmm...szeretlek.-nyögte ki végül. Gyorsan lehajtotta a fejét én meg csak meredtem magam elé mint egy baba. Fel sem fogtam mit mondott. Hogy engem szeret Ő? Az lehetetlen. Pont én? Nem mintha nem örülnék neki örömömben sikítani tudnék de valahogy tartottam magamt.

-Fú....hát..én nem tudom mit szoktak ilyenkor mondani.-kezdtem a mondókámat-Végül is....miért is kéne tudnom. Most te tényleg kimondtad azt a szót?

-Igen. Tudod csak azt akartam hogy tudd. Tényleg nem várok el tőled semmit....-mondta még továb is de félbeszakitottam.

-Ami azt illeti én is elakartam mondani neked ugyanezt.

-Tényleg?-nyíltak nagyra a szemei és láttam ahogy megcsillannak.

-Tényleg. Tudod mikor személyesen is megismertelek, tudtam hogy nem olyan vagy amilyennek a sajtó leírt. Nem vagy nőcsábász mert mióta ismerlek még egyszer sem láttam melletted egy lányt sem. Törődsz az emberekkel, még azokkal is akiet nem ismersz, és ez nagyon nemes dolog talán ezért is kedveltelek meg annyira, ami már nem is kedvelésnek számít inkább. Az a lényeg hoyg én is szeretlek.

-Még sohasem mondtak nekem iyleneket. Köszönöm. És azért nem láttál mellettem azóta lányt mióta megismertük egymást mert azt szeretném ha mostmár csak te lennél az egyetlen lány akit látnának az oldalamon.

Erre nem tudtam mit mondani, annyira megható volt. Ilyen szépeket még sohasem mondott nekem senki. Éreztem ahogy a sírás elkezd folytogatni, egyre feljebb jön majd éreztem ahogy elkezd egyre jobban nedvesedni a szemem, majd végül összeállt az első könnycseppé és végiggördült az arcomon. Sajnos ezeket még több könnycsepp követte.

-Hé mi a baj? Ne sírj. Gyere ide.-majd magáhozhúzott. Az arcomat belefúrtam a mellkasába. Ettől kicsit jobb lett, de amikor belepuszilt a hajamba azt hittem ott olvadok el a kezeiben olyan jól esett a törődése. Csöndben várt míg lenyugszok közben szorosan magához szorított. Mikor már kellően lecsillapodtam, eltoltam magam a mellkasától (ami vagy ötszöri próbálkozásra sikerült) és elé ültem törökülésben és rápillantottam a pólójára. Ahogy gondoltam egy óriási vízfolt volt a helyén.

-Ó sajnálom hogy összevizeztem a pólódat. Tényleg nem szándékos volt.-mondtam.

-Semmi baj. De tudod hogy lehetne láthatatlanná tenni?-majd selytelmesen mosolygott.
-Hogyan?-kérdeztem félénken. Jobban meggondolva nem biztos hogy akartam tudni.
Nem is válaszolt csak mosolygott és egyre közeledett felém, én pedig egyre csak hátráltam. Mit akarhat?
-Na, nem harapok!-látta hogy nem hiszek neki. Jólis gondolta mert kiszaladtam a szobából, egyenesen le a lépcsőn...mentem volna de elkapott felvett a vállára és elindult szép nyugisan valamerre.
-Na tegyél le! Nagyon nehéz vagyok. Kérlek.-kérleltem.
-Most nem tárgyalok veled mert elfutottál, és nem is vagy nehéz.-ellenkezett.-Fejeket behúzni ajtófélfa.-gyorsan behúztam a fejemet. Már csak arra eszméltem fel, hogy a zuhankabinban állunk és Harry arcán még mindig kaján vigyor ül.
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan?
-Miért nem? 3,2,1 és zuhany!!!!!!!!!!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ez nagyon hideg!!
-Tényleg és akkor most??-és az arcom felé irányította a zuhanyrózsát.
-Hát így áll a helyzet?-kérdeztem.Kicsavartam a kezéből a zuhanyfejet és egyenesen a mellkasa felé orányítottam közben átkapcsoltam a leghidegebb fokozatra. Erre sikított egy óriásit. Én meg csak röhögtem.
-Ez nem vicces!-vágta be a durcit.-Én nem ilyen hideggel locsoltalak le!
-Nem te mondtad hogy elakarod onnan tüntetni azt a foltot? Azt nem mondtam hogy meleg vízzel.-vágtam vissza és válaszomat egy elégedett mosollyal kísértem.
-Nehezebb dió leszel mint az képzeltem.-majd rámmosolygott és elzárta a vizet. Nagy csúszkálások közepette kikászálódtunk  a kádbólés elbotorkáltunk a szobámig. Amikor bementünk és az ágyam mellé értünk akkor játékosan meglöktem Hazza vállát, aki nem gondolta hogy most van kedvem őt vállbabokszolni, valahogyan fogalmam sincsen hogy hogyan,  szerintem megbotlott a lábában a lökéstől, de nem is ez a lényeg, az ágyra dölt ahova sajnos engem is magával húzott, és egyenesen a nedves mellkasára estem. Éreztem ahogy emelkedik és süllyed a mellkasa. Éreztem a szívének dobogását, és természetesen izmai megfeszülését amikor az arcunk közel volt egymáshoz.
-Közelebbről még szebb a szemed.-mondta mire teljesen elvörösödtem muszáj voltam lehajtani a fejemet.
-Harry..-mondtam még mindig lehajtott fejjel-akkor most mi van köztünk?-mondtam ki azt a kérdést amire sehogy sem találtam választ.
-Hát az én érzéseimben biztos vagyok, a tieidet meg csak remélni tudom.-jött a válasz.
-Nem értetted amikor a szemedbe mondtam hogy sz..szeretlek?-kérdeztem.
-De értettem de mostmár biztos vagyok benne.-nagy csönd következett még mindig rajta feküdtem és az arcunk vészesen közel volt egymáshoz.-Lenne kedved mondjuk hétfőn eljönni velem egy randira?
-A legnagyobb örömmel!-mondtam és majd kicsattantam a boldogságtól.
-Tudom hogy mindig az első randin szokott elcsattanni az első csók de nem tudok uralkodni magamon, nem bánnád ha megszakítanánk ezt a szokást?
-Egyáltalán nem.-mondtam a legnagyobb örömmel. Ezzel elkezdett az ajkunk közeledni egymáshoz már csak miliméterek választották el egymástól a szánkat...... amikor megcsörrent Harry telefonja, mikor ő nagy szitkozódásba kezdett.
-Ez lehetelen miért mindig velem történik ilyen????-bosszankodott.-Igen?-szólt bele feldúltan a telefonjába.-Lizéknél, miért?-.....-Ami azt illeti igen...-...-Oké szia.-csapta le a telefont. Nem fagattam hogy ki volt az mert semmi közöm sincs hozzá, ehjett arra lettem figyelmes hogy a szemhéjaim egyre kezdek nehezedni.
-Álmos vagy? Hahó Lol??-halottam meg érdes hangját.
-Mi? Ja igen bocsi. Majd megkapod máskor a kis puszit jó?
-Hát ha már eddig vártam igazán nem számít még két nap.Akkor jó éjszakát neked. Azért egy jóéjtpuszit kaphatok?-kérdezte boci szemekkel.
-Igen-mondtam nevetve. Majd adtam egy cuppanósat az arcára.-De mostmár tényleg aludjunk. Jó éjt!
Majd leoltottam a lámpát.
 

Figyelem Emberek!! Van egy rossz hírem meg egy jó! A rossz hogy nem tudom mikor teszem fel a kövi részt mert nem agyon van rá most időm de megígérem sietek bár még mindig nincsen komi :( A Jó viszont az hogy nem tudom mikor de valamikor indítok egy új blogot :( Na ennyi lenne bocsika :)

6.rész

Na sziasztok! Hát nem lett meg a komi de azért itt a kövi rész most! Láttam hogy elértük a 100 oldalmegjelenítést és a kövi részért ugyanúgy van az 1 komi plussz 130 oldalmegjelenítés! Úgyhogy hajrá!!!!

-Te meg mit csinálsz?-kérdezte az alattam fekvő szőkeség.

-Nem tudom...-mondtam szipogva-rajtad fekszek?-mondtam reszkető hanggal.

-Hé ne sírj nincs semmi baj.-próbált nyugtatni ami be is vált. Kiapadt a könnyfolyó ami a szememből csorgott. 

-Miért nem szóltál ma hozzám?-böktem ki ami már reggel óta foglalkoztatott de nem találtam rá választ.-Valami rosszat csináltam?

-Nem.. nem. ö.. semmi tényleg. Nem lényeges.-bökte ki. Amit én egy kicsit furrcsálltam.-De ha akarod bepótólhatjuk.-mondta sejtelmes mosollyal az arcán.

-Persze. -vágtam rá.-Csak egy baj van. Hogy Lol ma költözik hozzánk és szerintem Harry jön segíteni de ha akarsz te is jöhetsz.

-Van egy jobb ötletem, megszöktetlek. Elmegyünk valahova. Hozz magaddal meleg cuccot, mert hideg lesz. Tízre megyek hozzátok jó?

-Igen. De akkor mi most megyünk mert már 7 óra van.-gyorsan felkeltem róla majd kisiettem a szobából le a lépcsőn egyenesen Lolhoz.

-Na Készen állsz költözni?-kérdzetem.

-IGENNN!!!! Már minden össze van pakolva csak le kell hozni. Felmegyek.-mondta és már indult is.

 Láttam hogy a göndörke megbabonázott tekintettel néz a lány után de nem csinál semmit. Odamentem Harryhez és odébb húztam.

-Na??

-Még nem mondtam el mert hát... félek.

-Te félsz? pont az aki több millió ember előtt énekelt már te félsz? Menj utána és meséld el neki mit érzel mert ki tudja lehet nem lesz több lehetőséged.-szóltam rá kicsit erőteljesebben hogy érezze mennyire komoly az ügy.

-Köszi. Erre volt most szükségem. Ezzel sokat segítettél.-ölelt meg.

-Erre valók a barátok.-öleltem vissza majd felszáguldott Lol után.

****

-Na így szépen minden megvan.-mondtam majd összeütöttem a kezemet.
-Köszi a segítséget.-ölelt meg a barátnőm.
-Na, mivel már fél 10 van én elmegyek lefeküdni, ha nem baj. Harry te maradsz?-kérdeztem.
-Igen ha nem baj.-mondta félve.
-Akkor jó éjszakát neked.-öleltek meg mind ketten.
-Nektek is és ne csináljatok semmi hülyeséget oké?-mondtam egy kaján vigyorral az arcomon.
-Hé! De nem fogunk, na menj.-tessékelt ki a szobából Lol.
Átmentem  a szobámba ami a folyosó másik végén volt és elmentem lefürödni. A meleg vízcseppek ahogy csorogtak le a bőrömön olyan jól estek mint még soha. Mikor kiszálltam a víz alól gyorsan betekertem magamat a törülközőmbe és rápillantottam az órára. Már 21:43-volt, és még ruhát sem választottam. Gyorsan beálltam a szekrényem elé és Niall utasítása szerint kerestem valami meleg ruhát magamra. Végül egy meleg pulcsi egy farmer meg egy ballonkabát mellett döntöttem.
Gyorsan befújtam magamat a kedvenc parfümömmel és már kész is voltam. A táskámba azért tettem még oda egy pulcsit a biztonság kedvéért és kimentem az erkélyre arra az 5 percre, és eszembe jutott mikor talalálkoztunk. Mikor is? Tegnap vagy tegnap előtt? Mellette olyan gyorsan telik az idő. Mostmár bemerem magamnak vallani hogy érzek valamit iránta amit nem lenne szabad, de nem tudok neki, az egész lényének ellenállni. De nem szabad folyton rá gondolnom mert, ő ugysem érez viszont. De furcsa hogy pont vele hozott  össze a sors mikor ugy is találkoztunk volna de igy érdekesebb, izgalmasabb volt. A gonodlatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki
-Haló?-szóltam bele.
-Szia Liz kész vagy a szökésre?-kérdezte az a kellemes hang a vonal túlsó végén.
-Igen.
-Akkor gyere a kapuhoz ott várlak.-Ezzel le is tette..
Lábujjhegyen az ajtóhoz lopakodtam és kinyitottam. Lol szobájából lágy hangok szűrődtek ki amit nem tudtam beazonosítani. Szerintem beszélgettek. Tovább indultam és már a lépcső alján jártam. Kinyitottam a bejárati ajtót, és kinn is voltam a kertben. Gyorsan elszaladtam a kapuhoz és feltéptem. Ezzel a lendülettel már kinn is voltam az utcán. Senkit sem láttam. Kiabálni nem mertem mert ha Harryék meghallják lőttek az egésznek. Ahogy nézelődtem egyszer csak egy meleg lehelletett éreztem a nyakamon. Nagyon megijedtem. Lehunytam a szememet és bár nem akartam megfordulni a lábaim maguktól cselekedtek. Ugrottam egy nagyot mikor megláttam az ember arcát.
-Naa ennyire ijesztő vagyok?-kérdzete lágy hangján.
-Nem.. de nagyon megijedtem. Nem lett volna egyszerűbb ha egyszerűen idejössz hozzám és nem rémítesz halálra?-vontam kérdőre.
-Abban mi a poén?-kérdzete egy szexi mosollyal az arcán.  Érzetem ahogy a szívem egyre gyorsabban kalimpál, és sehogysem tudom megnyugtatani.
-Na mehetünk?-kérdezte.
-Igen. De áruld már el hogy hova megyünk. Légysziii.-néztem rá boci szemekkel de ez sem hatotta meg csak mosolygott egy jót a próbálozásomon, és megrázta a fejét.
-Te aztán kemény dió vagy.-állapítottam meg.
Már vagy fél órája kocsikáztunk, mikor Niall lefordult egy erdős részen egy elhagyatott útra. 5 perc múlva meg is álltunk leállította a motort.
-Hol vagyunk?-kérdzetem.
-Ide szoktam kijárni ha magányra vágyom. Te vagy az első aki láthatja vagy akinek megmutattam.-mondta kicsit piros arccal, mir engem is elöntött a pír.
-Ez nagyon kedves de nem szeretném ha....-folytattam volna a mondandómat de közbevágott.
-Nem. Szeretném ha te lennél az első. Tényleg.
-Oké.-egyeztem bele.
Mikor bementünk egy csodálatos kép fogadott.
-Ez gyönyörű!-áradoztam.
-Örülök hogy tetszik.-mondta vigyorogva.
-És ezt te tartod rendben?-Igen, egyedül. De gyere pakolj le a hálóban. Viszont csak ez az egy ágy van úgyhogy ha..ohh...mármint..-nyögdécselt.
-Szívesen alszok veled.
-Uhh akkor jó. Tudom nem valami modern háló de nekem megfelel.-mondta.
-És mikor szoktál ide jönni?
-Ha magányra vágom vagy valamilyen gondom van vagy csak egyszrűen a természet nyugalma miatt. Tudod elég pörgős az életünk és itt eltudok bújni a világ a lesifotósok meg ugy minden elől. Ez az én kis titkos búvóhelyem. Vagyis már nem teljesen titkos.
-Azta. Meg tudlak érteni, nekem is van néha olyan érzésem hogy inkább elemenkülnék minden elől csak ne állítsanak szembe a tényekkel. Nem is nagyon volt kivel megebszélnem. Mivel sokat költöztünk nem nagyon volt még barátom sőt egyáltalán nem volt. Mikor 15 voltam akkor költöztünk Londonba de a suliban sohasem volt egy igazán jó barátom se. Csak Lollal tudtam beszélni Skypon de az nem az igazi. De elég a lelkizésből inkább nevessünk! Csinálunk tüzet?
-Tudom miről beszélsz megértelek, és amúgy már oda van készítve csak be kell gyújtani. Gyere.
Lementünk a kertbe és már tényleg oda volt készítva a fa. Niall elővette a gyufásdobozt és meggyújtotta a tüzet. Hozott egy padot amire leültünk. Niall elővette a gitárját és elzdett rajta játszani. Először a Little Thingset énekelte el aztán a WMYB-t aminek nagyából tudtam a szövegét és azt már vele együtt énekeltem. Ő csak nagy szemmekekkel nézett rám, mire én abbahagytam és teljesen elöntött a pír.
-Miért hagytad abba?-kérdzete.
-N..nincs jó hangom.-válaszoltam nyögdécselve.
-Dehogynem. Ez tök jó volt. Na a kedvemért.-könyörgött.
-Na jó.-adtam ba a derekamat. Még vagy fél óráig elgitározgattunk és úgy eltelt az idő hogy nem is vettük észre. Mert mikor lopva rápillantottam az órámra már 23:47-et mutatott. Kezdett kicsit hűvös lenni még így is hogy a tűz mellett ültünk. Kicsit megrázkódtam, mert kirázott a hideg. CSak reménykedtem benne hogy nem vette észre de nem jött be. Megfogta a derekamat és szorosabban maga mellé húzott és átkarolt. Abban a pillanatban ha nem tartanak meg a karjai leszédültem volna a padról. Mélyen magamba szívtam az illatát és elhelyezkedtem az ölelésében. Már nem fáztam, mert belűlről úgy fűtött a testem mintha egy kazánházban lennék, és a szívem is erőteljesebben kezdett kalapálni pusztán a közelségétő. Tényleg ennyit éreznék iránta? Az tény hogy még sohasem vltam szerelmes és nem tudom hogy milyen, de szerintem ez nagyon közel áll ahhoz. Gondolatatmenetemből lágy férfias hangja zökkentett ki.
-Menjünk be?-kérdezte.
-Hát.. ha nem lenne baj.-néztem rá nagy szemekkel.
-Nem, mert az igazat megvallva én is kezdek fázni. Na gyere.-felállított és besegített a házba mert a lábaim a hidegtől teljesen elgémberedtek. Felértünk az emeletre és mind a ketten beestünk az ágyba.
Befelé fordultunk így egymás szemébe tidtunk nézni. Tekintetét teljesen az enyémbe fúrta mire engem elöntött a pír ezért  hirtelen érdekesebbnek tűnt ha a zoknimat kezdem el bámulni.
-Nagyon szép a szemed.-mondta, mire felnéztem a szemébee amiben az őszinteség csillogott. Közelebb húzódtam hozzá és a fejem a mellkasának támasztottam.
-Neked is.-suttogtam halkan. Gondolom hallotta mert erősebben szorított magához és így aludtunk el.....
 

5.rész

Na sziasztok!! Remélem ez a rész is tetszeni fog bár ez elég uncsika lett! Lehetne egy kérésem? Szeretném ha meglenne a 100 oldalmegjelenítés és 1 komminak is örülnék ha ezek megleszenk jövőhéten jövök a kövi résszel. Na pusszi!! <3

Mikor beléptünk az ajtón  minden szem ránk szegeződött. Nagyon kényelmetlenül éreztem magamat mert utálok a középpontban lenni. A feszengésemet Lou érces hangja szakította meg.

-Harry hol a francban voltál? Ugye tudod hogy 2 óra múlva dedikálás?

-Igen tudom bocsi csak elaludtunk. Mármint én aludtam el.-mentegetőzött a mellettem álló fiu.

-Mi? Elaludtatok?-kérdezte Liam kicsit furcsán.

-Hát az a helyzet hogy Liznél aludtam. De tényleg nem történt semmi. Csak beszélgettünk.

-Aha értelek. De menj azonnal készülódni légyszives.-utasította Louis.

Szinte majdnem egy időben azzal hogy Harry felment megérkezett két lány gondolom Louis és Liam barátnői lehettek mert a két említett fiu egy egy csókkal köszöntötték őket. Lou egy magas hullámos barna hajú lányhoz ment oda, Liam pedig a mellette álló valamivel alacsonyabb szintén hullámos hajú lányhoz ment oda. De neki világosabb haja volt.

-Liz bemutatom Dani-t meg El-t.-mondta Lou majd a barátnőjére mosolygott.

-Sziasztok Elizabeth Ross vagyok de csak szólitsatok Liznek.-üdvözöltem őket.

-Szia én Eleanor Calder vagyok ő pedig itt Danielle Peazer.

-Örölük hogy megismerhettelek.-mondta Danielle.

-Sziasztok csajok hát ti?-rohanta le őket Lol meg Perrie.

-Gondoltuk elmehetnénk kicsit vásárolgatni míg a fiuk autogrammot osztanak.

-Na mit szólsz Liz?-kérdezte Lol.

-Persze szívesen.

 

A kocsiban:

 

-Na lányok akkor mindent tudtok? Hogy hányra kell visszajönni meg hova?-kérdzete aggodalmaskodóan Liam.

-Igen igen mindent tudunk. Ne izgulj csak vásárolni megyünk.-nyugtatta a barátnője.

Én mereven bámultam magam elé és gondolkoztam. -Ma még nem is beszéltem Niallal. Mondjuk nem is nagyon kereste a társaságom. Én szívesen beszéltem volna vele de nem volt rá idő. Olyan rossz.. Bánt hogy hozzám se szól. De miért görcsölök ezen? És mégis miért érdekel engem hogy beszélünk-e vagy sem? És miért beszélek magamban?-Időközben megérkeztünk, és kiszálltunk-

-Na akkor sziasztok. Mi most bemegyünk.. egyedül... nem is kapok még egy ölelést sem.-kezdte Lou. Erre mind értelmetlenül néztünk rá. Kivéve El-t aki fogta az adást és gyorsan adott Lounak egy búcsúcsókat majd elkezdett mindket húzni maga után.

-Sziasztok!-ordibáltuk vissza a lányokkal együtt mert mi nem is tudtunk elköszönni.

 

Nevetve mentünk végig az utcán egészen a bevásárlóközpontig.

-Na  csajok készen álltok?-kérdezte El.

-Ez nem kérdés indulás.-vágtuk rá gyorsan.

Első utunk a legnagyobb butikba vezetett. Már mindenki elmondta hogy mit szeretne venni csak én maradtam néma, mert inkább Niall körül forogtak a gondolataim.

-Hahó Liz? Perr hívja Lizt. Élsz még?

-Ja igen, bocsi. Tessék?

-Te mit szeretnél venni?

-Nem tudom. Majd azt fogom megvenni ami nekem is meg nektek is tetszik. Ugy jó?

-Aha. Na gyere menjünk keresgélni.-ujjongott Perr.

-Te dilis vagy. De ezért szeretlek.

-Tudom.-mondta, majd magávalhúzott.

A nap végére mindenki talált magának valamit, még én is. Tetszik is amit vettem, remélem majd Niallnak is tetszeni fog. Mi? án most komolyan ezt mondtam? Vagyis gondoltam. Azt tudom hogy bejön de hogy ennyire? Na mindegy. Megnéztem a telómon hogy hány óra van. Majdnem szívrohamot kaptam mikor ránlztem az órára.

-Cs..csajok!

-Mi van?

-Nézzétek mennyi az idő!-majd feléjül mutattam a telefonomat.

-Már 2 órája otthon kéne lennünk. Már hat óra van.-kelt ki magából Lol.

-Ez még nem minden.-folytattam.-5 nem fogadott hívás Niall-től,és kettő Harry-től.

-Nekem 10 nem fogadott Liamtól.-mondta Dani.

-Ugyanennyi Zayntől.-folytatta a sort Perrie.

-Engem nem hívott Lou.-beszélt nyugodtan El.

-És nem vagy csalódott?-kérdeztük szinte egyszerre.

-Csajok. Nem mert Lou bízik bennem és tudja hogyha én vásárolni indulok az nem 2 perc.-nevetett. Olyan aranyosak gondoltam magamban.

-Engem Hazz hívott 15x.-lehelte alig hallhatóan Lol.

-Azta valakinek nagyon fontos lehetsz.-villantott egy huncut mosolyt Perrie.

-Nem ... mindegy hagyjuk. Csak menjünk haza.

 

30 perccel később:

 

-Hazatértek az elveszett bárányok!-kiálltott fel lou majd odaszaldt barátnőjéhez és adott egy puszit a szájára.

-Hol voltatok? Nem ugy besz..-kezdte volna Liam de Dani a szvéba vágott.

-Liam hagyd. Mindjárt elmagyarázom, de előtte-majd ránézett El-re és összemosolyogtak- DIVATBEMUTATÓ!!

-Hogy mi?????-kérdeztem meglepődve és az egész fejem égett azt hittem hogy ott helyben elovadok.

-Nyugi nem fogunk lehurrogni.-"bíztatott" Lou.

-Nagyon kedves vagy köszönöm.-majd játékosan vállbabokszoltam egy kicsit nagyobb erővel mint ahogy kellet volna.

-Au! Jól van na bocsi.

-Na légyszi nem eszünk meg.-bátorított Harry.

-Na jó,de csak azért mert Lou olyan szépen kérte.-vigyorogtam majd kinyújtottam a nyelvem répaszeretó barátomra. Felcammogtunk a fürdőbe, és kezdetét vette a készülődés. Eleanor, Perrinek Lolnak meg nekem a sminkünket csinálta. Dani pedig a hajunkat. Ők kisminkelték saját magukat, majd valahogy hárman ügyeskedtünk valamit a hajukkal. Végül felvettük a ruhákat.

Dani írt egy üit Limnak hogy kész vagyunk. Liam visszaírt hogy mehetünk kész a kifutó. Mi gyorsan lefutottunk a lépcsőn a fiuk addig eltakarták a szemüket. A szívem egyre gyorsabban kezdett verni, utálom ha engem bámulnak. A sorrend a következő volt: Dani Perrie Eleanor Lol és végül én. Elkezdtük Dani végigsétál az ideidtlenes kifutón. Ami ugy nézett ki hogy a földre egy ovális alakban lerakták a pánákat. Mondhatom óriási és kell ahhoz hogy ezt kitalálja valaki.

Dani ruhája:

Perrie ruhája:

Eleanor ruhája:

Lol ruhája:

Az én ruhám:

Mire leértem a "kifutórol szédültem éreztem ahogy az arcom elvörösödik és csak mosolygok kínomban mint egy vadalma. Elég kényelmetlen volt olyan emberek előtt elsétálni akiket csak 2 napja ismerek. Minenki arcáról le tudtam olvasni hogy tetszik nekik de egy valakiéről nem. Nem tudom  hogy mi a baja, ma még nem is beszéltem vele. Olyan rossz, hogy így viselkedik. Lehet hogy bántja valami de én nem tudok segíteni neki mert nem tudom az okát a viselkedésének.

-Na lányok ugye hogy nem volt rosz? Szerintem csodás voltál Liz. Meg persze mindenki-mondta Lou.

-Hát tűrhető volt de nem ismételjük meg.-szögeztem le mert láttam hogy felcsillant a szeme.

-Ki éhes?-ordibált a konyhából Harry.

-Én nem.-közölte velünk a szőkeség és felment gondolom a szobájába.

-Mi? Niall nem éhes? Na jó vagy szerelmes vagy beteg. Liz csináétál vele valamit?-kérdezte Liam.

-Én nem rám ne nézz..védtem meg magamat.-De utána megyek ha nem baj.

-Nem menj csak de aztán semmi rosszalkodás.-figyelmeztetett Loui.

Kinyújtottam rá a nyelvemet és két lépés múlva már fenn voltam az emeleten. Elmentem a folyosó végére Niall szobájához, és bekopogtam. Hallottam hogy gitározik. Nem kaptam választ de nem tudtam megállni hogy ne nyissak be. Ott ült a szobája közepén a gitárával és énekelt. Ha jól tudom az 'Over Again'-t. Felnézett rám és láttam az arcán hogy mennyire kolyan gondolja a dalt és a tekintete bocsánatért esedezik. Egy könnycsepp szökött a szemembe, ami valamilyen csoda folytán megsokszorozta magát és a végén már ömmlött a könny a szememből. Mikor befejezte a dalt én a nyakába ugrottam és eldőétünk a padlón.